Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

Együtt tartott szamarak és lovak bélférgeinek gyakoriság-változása ivermektinnel történő gyógykezelés mellett
Skultéti Enikő Mónika VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezetők: Dr. Majoros Gábor, Dr. Juhász Alexandra

Absztrakt:

Közös legelőn tartott lovak és szamarak bélféreg-fertőzöttségét vizsgáltam abból a célból, hogy az együtt nevelt, két gazdafaj fertőzöttsége mutat-e olyan különbséget, amit a rutinszerű bélsárvizsgálattal ki lehet mutatni. A vizsgált állatok tartása, takarmányozása és alkalmankénti gyógykezelése korábban semmilyen összefüggésben nem volt az állatok tényleges féreg-fertőzöttségével, hanem csak a tulajdonos szándéka szerint történt. Ennek megfelelően az anthelmintikus kezelések részben a szokás alapján, bizonyos időszakokban vagy alkalmakkor történtek, részben pedig akkor, ha olyan tüneteket láttak az állatokon, amelyek bélférgesség gyanúját keltik fel (például hasmenés, lesoványodás). Az állattartó telepre érkező állatokat féregtelenítették, illetve negyedévente alkalmaztak féregtelenítő kezelést. Felnőtt állatok esetében ivermektin hatóanyag-tartalmú készítményt alkalmaztak szájon át adagolva, a fél éves kornál fiatalabb csikóknál pedig fenbendazol tartalmú szert. A telepen lévő állatok létszáma és összetétele folyamatosan változott, ezért bár igyekeztük mindig azonos állatoktól mintát venni, amelyeket előzőleg kiválasztottunk, az összehasonlítás kedvéért mintát vettünk a telepre kerülő, új lovaktól, az ellés előtt álló kancáktól, és a rosszabb általános állapotú szamaraktól is.

A vizsgálatok során főleg strongylida petéket találtam és néhány esetben orsóféreg (Parascaris equorum) és hegyesfarkú féreg (Oxyuris equi) petéket is. A szamarak már a féreghajtás után egy-két hónappal ismét strongylida-petéket ürítettek, ugyanakkor a lovak bélsarával már eleve kevesebb pete ürült, és a féreghajtást követően akár 10 hónapig is petéktől mentes lehetett a bélsár. Mind az ivermektin, mind a fenbendazol hatására ürültek férgek az állatokból, azonban a fenbendazol kezelést követően a strongylida-típusú peték ürülése továbbra is folytatódott, ami ennek a hatóanyagnak a csökkenő hatékonyságát látszik alátámasztani.

Mivel a lovakat és a szamarakat együtt, nagyjából egyforma módon tartották, a két állatfaj fertőzöttségének mértékében tapasztalt csekély különbség feltehetően a köztük lévő viselkedési, táplálkozási különbségből és talán eltérő toleranciájukból is adódik. Emellett a szamarakat zsúfoltabban tartották, mint a lovakat. A peteürítés hónapokig tartó szünetelése azt mutatta, hogy a jó hatásfokú, bélsárvizsgálattal ellenőrzött gyógykezelés gyakorisága a vaktában történő gyógykezelések gyakoriságához képest lényegesen mérsékelhető, amivel csökkenthetjük a parazitaellenes szerekkel szemben kialakuló rezisztencia kialakulását.



Előadások listája