Szekciók

A kutyák bélflórájának összetételét számos faktor befolyásolhatja. Ezek közül kiemelkedő jelentőséggel bírnak bizonyos takarmányozási tényezők, így a nem-keményítő típusú poliszacharidok, valamint egyes oligo- és diszacharidok, melyek emésztésére a kutya szervezetében termelődő enzimek nem képesek, így ezek csak a bélbeli anaerob mikrobiális fermentáció során a bakteriális enzimek hatására metabolizálódnak. Ennek eredményeként különféle rövid szénláncú zsírsavak (más néven illó zsírsavak) keletkeznek. Az illó zsírsavak három fő képviselője az ecetsav, a propionsav és az n-vajsav, melyek központi szerepet játszanak a bélflóra egyensúlyának fenntartásában, valamint különböző metabolikus folyamatok révén a gazdaszervezet egészségét is befolyásolhatják.

Munkánk során azt tanulmányoztuk, hogy a kisállatpraxisban elterjedten alkalmazott laktulóz és útifű maghéj (Psyllium husk, továbbiakban psyllium), milyen mértékben képesek befolyásolni a kutya bélmikrobiom illó zsírsav termelését. Vizsgálatainkban 30, standard diétán tartott, egészséges beagle fajtájú kutyát vizsgáltunk 15 napon keresztül, mely idő alatt 15 állat napi egy alkalommal, szájon át adagolt laktulóz (Laevolac 670 mg/ml szirup, 1 ml/ttkg) kezelésben részesült, míg a másik 15 állatnak útifű maghéj-őrleményt (0,2 g/ttkg) adtunk. A kísérlet kezdetén (0. nap, kontroll mintavétel), valamint a kísérlet 5., 10. és 15. napján, összesen négy alkalommal bélsármintát vettünk az állatok végbeléből, majd a mintákban GC-MS módszer segítségével meghatároztuk az egyes illó zsírsavak koncentrációját.

Eredményeink szerint a laktulóz adagolás a kísérlet 10. és 15. napján a bélsár összes illó zsírsav mennyiségének szignifikáns emelkedését okozta a kontroll értékhez képest, a psyllium kiegészítés esetén azonban az összes illó zsírsav mennyisége csak a kísérlet 15. napján emelkedett szignifikánsan. Az egyes illó zsírsavak koncentrációját vizsgálva, a laktulóz adagolásakor az acetát és a propionát mennyisége a kísérlet 5., 10. és 15. napján is szignifikánsan növekedett, a butirát koncentrációja viszont az 5. napon szignifikánsan csökkent, a többi időpontban pedig nem változott. A psyllium adása során az acetát és propionát mennyiségének szignifikáns emelkedése csak a kísérlet 15. napján volt megfigyelhető, s ugyanekkor a termelődött butirát mennyisége is szignifikánsan megnőtt.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a laktulóz és psyllium egyaránt alkalmas a kutyák bélbeli illó zsírsav termelésének fokozására. Az acetát és propionát mennyisége mindkét kiegészítés esetében növekedett, azonban a legnagyobb biológiai aktivitással bíró butirát termelődésének fokozódása csak a psyllium adását követően volt megfigyelhető, mely alapján kutyákban a psyllium adagolása, a laktulózzal összehasonlítva még előnyösebb hatásúnak tekinthető.