Szekciók

A kutyák Dirofilaria immitis okozta szívférgessége egyre inkább terjed hazánkban, és emiatt kiemelt fontosságú a betegség megállapítása és gyógykezelése. Az ÁTE Kisállatklinikáján a szívférgesség komplex terápiáját 44 kutyában úgy végeztük el, hogy az Amerikai Szívférgesség Társaság ajánlását több szempontból módosítottuk, illetve kiegészítettük. Közülük 19 kutya tartozott a szívférgesség 1., 18 páciens a 2., 7 pedig a betegség 3. klinikai kategóriájába.

A mikrofiláriákat moxidektinnel (Advocate rácseppentő oldat A.U.V.) pusztítottuk el a gyógykezelés kezdetétől számított 1., 30., 60. és a 90. napon, míg ez ideig csupán az ivermektin használatáról számoltak be a komplex terápia részeként. Az 1-28. napon 10 mg/ttkg/12h doxiciklint (Doxycycline 100 mg tabl. A.U.V.) adagoltunk per os a Wolbachia pipientis szimbionta baktérium ellen, a szakirodalomban eddig nem közölt probiotikum kiegészítéssel. Az adult szívférgek ellen 2,5 mg/ttkg melarzomint (Immiticide Merial injekció A.U.V.) adtunk a 60., a 90. és a 91. napon, im., mélyen az ágyékizomzatba adva. A beadás mélységét az ágyékizomzat ultrahang- (UH-) vizsgálatával állapítottuk meg - tudomásunk szerint nemzetközileg elsőként -, és így figyeltük meg a helyi mellékhatásokat is, a fizikális vizsgálattal együtt. A pácienseink 0,3-0,4 mg/ttkg butorfanol (Alvegesic 10 mg/ml inj. A.UV.) injekciót kaptak im., a melarzomin injekció beadása előtt, a helyi fájdalom enyhítésére és a mozdulatlanság érdekében. Az injekciós tűt 5 percig helyben tartottuk azért, hogy megakadályozzuk a melarzomin visszafolyását a tű kihúzásakor. A 60. naptól dalteparint (Fragmin injekciót) adtunk sc., 10 napig, a pulmonalis thromboembolia esélyének mérséklésére.

Mind a 44 kutya klinikailag meggyógyult a 3. melarzomin kezelés után egy hónap múlva elvégzett vizsgálatok alapján. A 120. napon nem találtunk mikrofiláriákat egyik páciensünk vérmintájában sem. Az Ag-tesztre 33 kutyában került sor, mindegyiknél negatív eredménnyel. A moxidektin nem idézett elő adverz reakciót a microfilaraemiás kutyákban sem. A doxiciklin mellékhatásait (étvágytalanság, hányás, hasmenés) 3 (6%) kutyában észleltük, amelyek a tüneti kezelésre és a gyógyszeradag csökkentésére elmúltak. A melarzomin szisztémás mellékhatásaként átmeneti étvágytalanság és hasmenés jelentkezett egy (2%), valamint köhögés és enyhe nehezített légzés ugyancsak egy (2%) állatban. Ezek a panaszok néhány napon belül megszűntek a tüneti kezelés hatására. A melarzomin enyhe, helyi mellékhatásai mutatkoztak 29 (65%) betegünkben, kettőben (4%) súlyosabb helyi duzzanat és fájdalom jelentkezett, ami számottevően csökkent egy hónapon belül. A helyi tünetek fokozata megegyezett az UH-eltérések mértékével.

Gyógykezelési eredményeink kedvezőbbek az eddig megjelent közleményekben leírtakhoz képest, amit elsősorban az általunk bevezetett új eljárásoknak tulajdonítunk a komplex terápián belül.