Szekciók

A hőstressz mind a globális klímaváltozás hatásai, mind pedig az egyre intenzívebbé váló termelés miatt is jelentős problémát jelent a baromfiágazatban. Az akut hőstressz állatjólléti és termelés-élettani szempontból súlyos hatással lehet az állományokra. A hőstressz sokrétű hatást fejthet ki az állatok szervezetére, így intenzíven befolyásolhatja a máj – mint a különböző anyagcsere-folyamatok központi szerve – működését is. Sejtszinten a hőstressz a fehérjék szerkezetváltozása következtében megváltoztathatja azok funkcióját, illetve a reaktív oxigén gyökök termelése révén oxidatív stresszhez is vezethet.

Kutatásunk fő célja egy újonnan fejlesztett csirke eredetű májsejt – nem-parenchimális sejt ko-kultúra létrehozása volt annak érdekében, hogy sikeresen vizsgálhassuk a hőstressz májra gyakorolt sejtszintű hatásait.

Munkánk során Ross-308 brojler csirkék felhasználásával hepatocita – nem-parenchimális sejt ko-, illetve hepatocita mono-kultúrák kialakítására került sor. Az izolált sejttípusokat klasszikus festési eljárásokkal, továbbá immuncitokémiai, valamint áramlási citometriai vizsgálatokkal jellemeztük. A tenyészeteket 43 oC-os hőstressznek tettük ki egy, illetve két órán keresztül, míg a kontroll tenyészeteket 38,5oC-on inkubáltuk. Meghatároztuk a sejtek metabolikus aktivitását, valamint a laktát-dehidrogenáz (LDH) enzim aktivitását, továbbá nyomon követtük a H2O2, a HSP70 (Heat Shock Protein 70), valamint az interleukin (IL)-6 és IL-8 koncentrációjában bekövetkező változásokat.

Hőkezelés hatására a metabolikus aktivitás szignifikáns emelkedése volt megfigyelhető mindkét kezelési csoport esetében. A H2O2 termelődésében mindkét sejttenyészet esetén csak az egy órás hőkezelést követően tapasztaltunk szignifikáns emelkedést, valamint a kezeléstől függetlenül emelkedés volt tapasztalható a ko-kultúrákhoz viszonyítva a hepatocita mono-kultúrákban. A HSP70 koncentrációja markánsan csökkent mindkét sejtmodell esetében a rövidebb hőkezelést követően, míg ez a különbség a hosszabb kezelés nyomán már nem volt megfigyelhető. Ehhez hasonlóan az IL-6 és IL-8 koncentrációjában is szignifikáns csökkenés volt tapasztalható az egyórás hőkezelést követően, majd az értékek a kétórás kezelés után a kontroll csoport szintjére tértek vissza.

Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a fent említett újonnan kialakított csirke eredetű májmodellek létrehozása sikerrel megtörtént. Kapott adataink összhangban állnak hasonló, de más fajokban végzett vizsgálatokkal, továbbá adataink alapján feltételezhetjük a májban, hosszabb ideig tartó hőterhelést követően lejátszódó hatékony adaptációs mechanizmusok végbemenetelét is. Jövőbeni terveink közé tartozik az említett modellek további sejttípusok alkalmazásával történő fejlesztése, illetve in vivo vizsgálatok elvégzése is, hogy pontosabb képet kaphassunk a hőstressz sejtszintű hatásmechanizmusáról.