Szekciók

Az eutanázia, amely szóösszetétel görögül „jó halált” jelent, régóta az állatorvosi hivatás velejárója. Az eljárást úgy végzik, hogy az az állat fájdalommentes halálát okozza, megelőzve a további szenvedéseket. Az állatorvosok általában hivatásukat azért választják, hogy életeket mentsenek, és nem azért, hogy életeknek vessenek véget. A gyakorlatban egyáltalán nem mindig egyértelmű, hogy mikor ajánlott az eutanázia, mivel ez sokszor inkább szubjektív, mint objektív kérdés. Az eutanázia éppen ezért az egyik leggyakrabban felmerülő etikai dilemma, amivel az állatorvosok szembekerülnek.

Jelen interkulturális tanulmány az állatorvosok eutanáziához fűződő viszonyát vizsgálja online kérdőív segítségével Magyarországon, Svédországban és Jordániában. A kutatás magában foglalja az elvégzett eutanáziák számának felmérését, az eutanázia leggyakoribb okát, illetve a kitöltők négy, eutanáziával összefüggő klinikai esettanulmány kapcsán is állást foglaltak. A kérdések egy része az eutanázia által kiváltott érzelmi teherre irányul hét fokozatú skálán, illetve az is része a kérdőívnek, hogy felkészítette-e az állatorvosokat az egyetem az eutanáziára, és szükségük van-e segítségre ennek feldolgozásához.

Összesen 278 állatorvos töltötte ki a kérdőívet a három országból: 93 fő Magyarországról, 145 fő Svédországból és 40 fő Jordániából. A válaszokat kérdésenként elemeztük a válaszok százalékos megoszlásai szerint, illetve esetenként átlag-, módusz- és szórás-számítással. Az eutanáziához való viszonyulás észrevehetően eltérő volt a három országban. Svédországban a kitöltők többsége havonta 6-10 eutanáziát végez, míg a legtöbb magyarországi és jordániai állatorvos havonta csupán 1-5 alkalommal teszi. A klinikai esettanulmányokra adott válaszok értékelése azt mutatja, hogy Svédországban a legnagyobb mértékű az eutanáziával való egyetértés, a sorrend ezt követően Magyarország és Jordánia. A kitöltők többsége Jordániában az etikai, érzelmi terheket tetemesnek érzékeli (7/7). Magyarországon a többséget ennél kissé kevésbé viseli meg (6/7), Svédországban pedig a többség szerint kifejezetten alacsony az érzelmi teher (2/7). Az eutanázia leggyakoribb oka mindhárom országban a gyógyíthatatlan, kezelhetetlen állapot volt. A legtöbb állatorvos mindhárom országban úgy érezte, hogy egyetemük nem készíti fel őket az eutanáziára. Az összes kitöltő többsége szerint az eutanázia terhét a kollégájával tudja leginkább megosztani, és a legtöbben a támogatást ehhez a munkahelyüktől, munkaadójuktól várják.