Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

Kiskérődzőkből izolált Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek szerológiai vizsgálata
Kiss Szonja Petra V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Témavezető: Tóth Gergely

Absztrakt:

Hazánkban a juhokban és kecskében nagy gazdasági kárt okozó betegség a különböző baktérium fajok által okozott pasteurellosis. A Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek esetében a szerotípus-meghatározás a járványtani nyomozáson túl igen fontos, mivel a rendelkezésre álló vakcinák szerotípus-specifikusak. Így vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a Magyarországon jelenleg előforduló szerotípusok gyakoriságát, valamint azok eloszlását az egyes állatfajok esetében és az eredményeket összehasonlítsuk a korábbi felmérésekkel.

Aktív és passzív módon gyűjtöttünk mintákat, vágóhidakról (Csapod, Hetes, Hajdúnánás, Kardoskút, Dömsöd), illetve diagnosztikai laboratóriumokból (NÉBIH ÁDI Budapest, NÉBIH ÁDI Debrecen, Állategészségügyi Labor Diagnosztikai Szolgáltató Kft. Békéscsaba, ÁTE Patológiai, illetve Járványtani és Mikrobiológiai tanszék). 64 településről 196 M. haemolytica, 15 B. trehalosi és 7 M. glucosida törzset gyűjtöttünk össze. A törzsekből 176 származott juhból és 42 kecskéből, a törzsek közül 115 származott tüdőből, 55 orrból, 25 hörgőből, 7 garatból, 7 szemből, 4 parenchimás szervből (lép, máj), 3 tejből, 1 agyvelőből, 1 tályogból. Az izolált törzsek szerotípusát passzív haemagglutinációs módszerrel határoztuk meg, amihez megelőzően nyulakban hiperimmun savót termeltünk.

Juhok esetében az A14-es szerotípust kivéve minden szerotípus előfordult, kecskékben ezzel szemben csak az A2-es, A6-os, T3-as, T4-es és T15-ös szerotípusokat izoláltunk. M. haemolytica esetén a leggyakoribbnak az A2-es (37%) szerotípus bizonyult, ezt követte az A1-es (10%), A6 és A12 (7-7%), A7, A8, A9 (6-6-6%), A5 (4%), A16 (2%), A13, A17 (1-1%). B. trehalosi esetén a leggyakoribb a T4-es volt (47%), a T3-as és T15-ös (20-20%), a legritkább a T10-es volt (13%). M. glucosidát 7 esetben mutattunk ki. A M. haemolytica törzsek 12%-a nem volt besorolható, ezek faji szintű meghatározását MALDI-TOF MS vizsgálattal is ellenőriztük. M. haemolytica esetén a korábbi kutatásokhoz képest az A2-es, A12-es, A13-as, A16-os, A17-es szerotípusok gyakorisága nőtt, az A1-es, A5-ös és A8-as szerotípusok előfordulása pedig csökkent. A B. trehalosi esetében a T10-es és T15-ös szerotípus gyakorisága csökkent, a T3-as és T4-esé pedig nőtt.

Az A13-ast kivéve valamennyi szerotípus előfordult tüdőgyulladásos esetekben. Vérfertőzéses esetekből az A2-es, A12, A17-es, T4-es és T15-ös szerotípusokat izoláltuk, mastitises mintákból pedig az A2-es, A5-ös és A7-es törzseket mutattunk ki.



Előadások listája