Szekciók

A fermentált búzacsíra-kivonatot (fermented wheat germ extract, FWGE) sokrétű – elsősorban a 2-metoxi-benzokinonnak és a 2,6-dimetoxi-benzokinonnak köszönhető – előnyös hatásai révén a humán és állatgyógyászatban egyaránt széles körben alkalmazzák. Irodalmi adatok alapján az FWGE daganatos sejtvonalakon antimetabolikus, antiproliferatív és a reaktív oxigén vegyületek (ROS) által közvetített citotoxikus aktivitást fejt ki, valamint a kivonat immunmoduláns és szabadgyökkötő hatását is igazolták. Mivel azonban az FWGE antioxidáns aktivitásával kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésünkre, kutatómunkánk célja a kivonat redox homeosztázisra gyakorolt hatásainak vizsgálata volt, a háziállatfajok számára is modellként szolgáló patkány eredetű primer májsejttenyészeten.

A májsejteket 8 hetes Wistar patkányok májából többlépcsős perfúzió és differenciáló centrifugálás segítségével izoláltuk, majd azokból egyrétegű sejttenyészeteket hoztunk létre. A sejteket lipopoliszacharidokkal (LPS, 10 μg/ml) kezeltük 2, ill. 8 óra időtartamig, gyulladásos reakció és oxidatív stressz kiváltása céljából. Ezzel egyidejűleg a tenyészetek tápfolyadékát 0,1% és 1% (1 és 10 mg/l) koncentrációjú FWGE-vel (Immunovet®) egészítettük ki. Összehasonlító vizsgálatok céljából ismert hepatoprotektív anyagokkal, urzodezoxikólsavval (UDCA) és szilimarinnal kezelt csoportok is kialakításra kerültek. A sejtek oxidatív státuszának vizsgálatára azok metabolikus aktivitását, a hidrogén-peroxid és a lipidperoxidációs markerként szolgáló malondialdehid (MDA) extracelluláris koncentrációját, valamint a glutation-peroxidáz (GSH-Px) aktivitását határoztuk meg.

Eredményeink alapján egyik alkalmazott FWGE-koncentráció sem bizonyult citotoxikusnak a májsejttenyészeteken. Az 1%-ban adagolt FWGE hatására szignifikánsan emelkedett a hidrogén-peroxid és az MDA koncentrációja az LPS-sel nem kezelt sejtek tápfolyadékában, miközben a GSH-Px aktivitása csökkent. Ebből arra következtethetünk, hogy az élettani körülmények között, egészséges sejteken nagy koncentrációban alkalmazott FWGE a reaktív vegyületek fokozott termelődéséhez vezethet, de ez nem feltétlenül jár együtt oxidatív distressz kialakulásával. Eredményeink tehát felhívják a figyelmet az FWGE megfelelő adagolásának fontosságára, elkerülendő az esetleges prooxidáns hatásokat.

Ezzel szemben az LPS-sel kezelt sejteken mindkét FWGE-koncentráció szignifikánsan csökkentette a ROS- és MDA-szintet, az utóbbi esetében az UDCA-nál és a szilimarinnál is kifejezettebb mértékben. Az FWGE tehát hatékonyan csökkenti a gyulladással járó oxidatív stresszt, és így hepatoprotektív hatást fejt ki in vitro körülmények között. A megfelelően adagolt FWGE tehát ígéretes jelölt lehet a gyulladásos kórképekben szenvedő betegek kiegészítő terápiája számára, mérsékelve a szabad gyökök termelődését és az ezzel járó sejtkárosító hatásokat.