Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

A fermentált búzacsíra-kivonat májvédő hatásának vizsgálata patkány eredetű primer májsejttenyészeten
Steiger Katharina VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Dr. Mátis Gábor, Dr. Jerzsele Ákos

Absztrakt:

A fermentált búzacsíra-kivonatot (fermented wheat germ extract, FWGE) sokrétű – elsősorban a 2-metoxi-benzokinonnak és a 2,6-dimetoxi-benzokinonnak köszönhető – előnyös hatásai révén a humán és állatgyógyászatban egyaránt széles körben alkalmazzák. Irodalmi adatok alapján az FWGE daganatos sejtvonalakon antimetabolikus, antiproliferatív és a reaktív oxigén vegyületek (ROS) által közvetített citotoxikus aktivitást fejt ki, valamint a kivonat immunmoduláns és szabadgyökkötő hatását is igazolták. Mivel azonban az FWGE antioxidáns aktivitásával kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésünkre, kutatómunkánk célja a kivonat redox homeosztázisra gyakorolt hatásainak vizsgálata volt, a háziállatfajok számára is modellként szolgáló patkány eredetű primer májsejttenyészeten.

A májsejteket 8 hetes Wistar patkányok májából többlépcsős perfúzió és differenciáló centrifugálás segítségével izoláltuk, majd azokból egyrétegű sejttenyészeteket hoztunk létre. A sejteket lipopoliszacharidokkal (LPS, 10 μg/ml) kezeltük 2, ill. 8 óra időtartamig, gyulladásos reakció és oxidatív stressz kiváltása céljából. Ezzel egyidejűleg a tenyészetek tápfolyadékát 0,1% és 1% (1 és 10 mg/l) koncentrációjú FWGE-vel (Immunovet®) egészítettük ki. Összehasonlító vizsgálatok céljából ismert hepatoprotektív anyagokkal, urzodezoxikólsavval (UDCA) és szilimarinnal kezelt csoportok is kialakításra kerültek. A sejtek oxidatív státuszának vizsgálatára azok metabolikus aktivitását, a hidrogén-peroxid és a lipidperoxidációs markerként szolgáló malondialdehid (MDA) extracelluláris koncentrációját, valamint a glutation-peroxidáz (GSH-Px) aktivitását határoztuk meg.

Eredményeink alapján egyik alkalmazott FWGE-koncentráció sem bizonyult citotoxikusnak a májsejttenyészeteken. Az 1%-ban adagolt FWGE hatására szignifikánsan emelkedett a hidrogén-peroxid és az MDA koncentrációja az LPS-sel nem kezelt sejtek tápfolyadékában, miközben a GSH-Px aktivitása csökkent. Ebből arra következtethetünk, hogy az élettani körülmények között, egészséges sejteken nagy koncentrációban alkalmazott FWGE a reaktív vegyületek fokozott termelődéséhez vezethet, de ez nem feltétlenül jár együtt oxidatív distressz kialakulásával. Eredményeink tehát felhívják a figyelmet az FWGE megfelelő adagolásának fontosságára, elkerülendő az esetleges prooxidáns hatásokat.

Ezzel szemben az LPS-sel kezelt sejteken mindkét FWGE-koncentráció szignifikánsan csökkentette a ROS- és MDA-szintet, az utóbbi esetében az UDCA-nál és a szilimarinnál is kifejezettebb mértékben. Az FWGE tehát hatékonyan csökkenti a gyulladással járó oxidatív stresszt, és így hepatoprotektív hatást fejt ki in vitro körülmények között. A megfelelően adagolt FWGE tehát ígéretes jelölt lehet a gyulladásos kórképekben szenvedő betegek kiegészítő terápiája számára, mérsékelve a szabad gyökök termelődését és az ezzel járó sejtkárosító hatásokat.



Előadások listája