Szekciók

A betegek hidráltsági állapotának ismerete rendkívül fontos a páciensek folyadékterápiás igényének pontos meghatározásához. A hidráltsági állapot becslésére a klinikai gyakorlatban leggyakrabban a fizikális vizsgálatot és a vér bizonyos laboratóriumi paramétereinek kiértékelését használjuk. Sajnos azonban ezek az eljárások se nem kellően érzékenyek, se nem elég specifikusak ahhoz, hogy belőlük minden esetben pontos következtetéseket vonhassunk le az állatok folyadékháztartásáról. Újabban mind az ember-, mind az állatorvoslásban felmerült a vena cava caudalis és az aorta átmérőinek mérése ultrahang segítségével, amely értékes adatokkal szolgált dehidrált, túlhidrált, illetve akut folyadékvesztéses állapotok megítélésében.

A kutatásunk célja az volt, hogy lehetséges összefüggéseket keressünk a hidráltsági állapot szubjektív felmérése, a laboratóriumi értékek és az ultrahanggal mért érátmérőkből számolt indexek között. A kutatásunkban összesen 21 klinikai beteg kutyát vizsgáltunk. A fizikális vizsgálat, továbbá a szív és a vena cava caudalis ultrahangos megjelenése alapján létrehoztunk egy szubjektív skálát az állatok hidráltsági állapotának jellemzésére. Ezután megmértük a vena cava caudalis és az aorta átmérőjét hossz- és keresztmetszetben, továbbá a vena cava caudalis átmérőjének változását a légzőmozgások során (kollapszibilitási index). Doppler ultrahangvizsgálat során, ahol lehetséges volt, megmértük a vesék rezisztencia indexét (RI) is. Az állatokból vért vettünk a hematokrit érték és az összfehérje-koncentráció meghatározásához, illetve az ozmolalitás kiszámolásához. Az ultrahangvizsgálat és a vérvizsgálat során mért paramétereket összevetettük az állatok már korábban megállapított hidráltsági státuszával.

Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy önmagában egyik vizsgált vérparaméter vagy ultrahanggal mért érátmérő sem alkalmas arra, hogy belőlük minden esetben meghatározhassuk az állatok hidráltsági állapotát. Azonban a vena cava caudalis és az aorta átmérőjének arányából, továbbá a vena cava caudalis belégzéskor és kilégzéskor mért átmérőjének változásából nagyobb biztonsággal következtethetünk a folyadékháztartás aktuális állapotára. Kutatásunk eredményei és a korábban publikált vizsgálatok alapján javasoljuk, hogy a kisállatok folyadékpótlásának megállapításához, monitorozásához a fizikális, és a vérvizsgálat mellett a jövőben a vena cava caudalis ultrahangos mérését is érdemes elvégezni.