Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

A drencs hatása a bendő pH alakulására az ellés körüli időszakban tejelő tehenekben
Anker Márton VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Horváth András

Absztrakt:

Dolgozatom célja a drencselés hatásának vizsgálata a bendő pH változására az ellés körüli időszakban tejelő tehenekben. Az ellés körüli időszakban számos változáson megy keresztül az állat. Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy a felfutó tejtermelés miatt megnő a tejelő tehenek energiaigénye. A megnövekedett energiaigényt takarmányváltással tudjuk kielégíteni, ami az abrak részarányának növelésével jár. Ebben az időszakban fontos, hogy a bendő megfelelő működését megőrizzük és elkerüljük az olyan problémákat, mint a szubakut bendőacidózis (SARA). A SARA számos negatív következménnyel járhat. Csökken a takarmányfelvétel, a tejtermelés, a tejzsír mennyisége, ill. hasmenést és lábvég problémákat is okozhat. A drencselés célja az ellés utáni időszakban a bendő működésének stabilizálása és az energiaháztartás támogatása nagyobb mennyiségű elektrolit, energia és folyadék pótlással. A reticulo-ruminális pH-t mérő bólusok megjelenésével lehetővé vált a bendőben zajló folyamatok monitorozása.

A kísérletünket egy nagyüzemi tejelő telepen végeztük, 19 többször ellett Holstein-fríz tehén vizsgálatával. A tehenek bendőjébe 14 nappal az ellés előtt reticulo-ruminális pH- és hőmérsékletmérő bólust (SmaXtec Animal Care Sales GmbH, Graz, Ausztria) helyeztünk. A behelyezett bólusok 10 percenként rögzítették az állatok reticulo-ruminális pH-ját. Az adatokat ellés után egy hónappal, kézi adatleolvasó műszerrel rögzítettük. A drencselést naponta egyszer, az ellést követő három napon végeztük. 25 liter langyos vízben oldottunk fel kalcium-propionátot, magnézium-szulfátot, kálium-kloridot, nátrium-kloridot és élesztőt.

A tizenkilenc állatot SARA érzékeny drencselt (SD, n=6), SARA érzékeny kontroll (SC, n=4), SARA toleráns drencselt (TD, n=4) és SARA toleráns kontroll (TC, n=5) csoportokba osztottuk az ellés időpontja és az ellés előtti reticulo-ruminalis pH alapján. Az ellés utáni napokban csökkent az átlagos reticulo-ruminalis pH a SARA érzékeny és a SARA toleráns csoportokban egyaránt. A drencselésnek nem volt szignifikáns hatása (p>0.05) sem a reticulo-ruminalis pH-ra, sem a reticulo-ruminalis pH 5.8 alatt töltött idejére az SD és SC csoportokat összehasonlítva. Viszont, a TD csoport reticulo-ruminalis pH-ja szignifikánsan magasabb volt, és a reticulo-ruminalis pH 5.8 alatt töltött idő szignifikánsan alacsonyabb maradt a TC csoporthoz képest a drencselés első és második napján (p<0.05).



Előadások listája