Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

PRRSV, TNFα és IL-10 koexpressziós vizsgálatok PRRSV-vel fertőzött malacok thymus, nyirokcsomó és tüdőmintáiban
Lajos Andrea VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Balka Gyula, Dénes Lilla

Absztrakt:

A sertések reprodukciós és légzőszervi szindrómája (porcine reproductive and respiratory syndrome, PRRS) egyike a legnagyobb gazdasági kárt okozó megbetegedéseknek, amelyek a mai sertéstartást érintik. A betegséget a Nidovirales rend Arteriviridae családjába tartozó Betaarterivirus suid 1 és 2 fajok (PRRSV 1, 2) okozzák.

A PRRSV által okozott klinikai tünetek eltérőek a különböző korcsoportok tekintetében. A kocák esetében reprodukciós zavarok lépnek fel, az újszülött malacok fertőződésekor pedig csökken a vitalitás, légzőszervi tünetek jelennek meg, amely miatt jelentősen megnő az újszülöttkori mortalitás. A növendék és hízó korcsoportokban súlyos légzőszervi tünetek, illetve tüdőgyulladás jelentkezik. A vírus immunszupresszív tulajdonságú, elsődleges célsejtjei a tüdő alveolaris makrofágjai, továbbá a nyirokszervek hasonló sejtjei. A betegség lefolyása nagymértékben függ az adott vírustörzs virulenciájától, mivel az erőteljesebb patogenitású törzsekkel való fertőzés során súlyosabb elváltozásokat, eltérő TNFα- (tumor-necrosis-factor-α) és interleukin-10- expressziót figyeltek meg a kisebb megbetegítő képességű törzsekhez képest. Célunk egy olyan multiplex fluoreszcens in situ hibridizációs módszer kifejlesztése volt, amelynek segítségével egy metszeten egyszerre vizsgálható a gyulladásos citokinek és a PRRSV szövetbeli kifejeződése. Kutatásunk során két eltérő patogenitású PRRSV-törzzsel fertőzött, majd a fertőzést követően eltérő időpontokban kiírtott malacok thymus-, tracheobronchialis nyirokcsomó- és tüdőmintáit vizsgáltuk. A szövetmintákat formalinban fixáltuk, víztelenítettük, paraffinba ágyaztuk, majd 3 µm-es metszeteket készítettünk belőlük. A deparaffinálást és a sejtfeltárást követően a metszeteken multiplex, fluoreszcens in situ hibridizációs eljárás (RNAscope) segítségével egyszerre azonosítottuk a TNFα és az IL-10 citokineket az mRNS-eikre tervezett komplementer próbákkal. Ezzelegyidejűleg egy harmadik próba által a PRRSV nukleokapszidját kódoló RNS-szakaszát is megjelenítettük. Metszeteinket metszetszkenner (Pannoramic MIDI II, 3D Histech) segítségével digitalizáltuk, majd az alkalmazott fluorofór festékeknek megfelelő, 4-féle hullámhosszon vizsgáltuk. Fluoreszcens jelölést alkalmazó rendszerek esetén, különösen paraffinba ágyazott minták vizsgálata során gyakran jelent gondot a minta autofluoreszcenciája. A felmerült probléma megoldása érdekében vizsgáltuk a különböző autofluoreszcencia-szuppressziós módszereket (hosszabb deparaffinálás, quencher-oldat alkalmazása, photobleaching) és sikerrel optimalizáltuk a kidolgozott RNAscope-módszert az alkalmazott hullámhosszokon.

A kutatásunk során kidolgozott módszer segítségével jobban megérthetjük a PRRS-betegség kórfejlődését, és a vírus okozta immunbiológiai folyamatok jellegét a két eltérő patogenitású törzs esetében. Jelentős eredmény, hogy sikerült optimalizálnunk a multiplex fluoreszcens in situ hibridizációs eljárást az állatorvosi tudományterületen.



Előadások listája