Szekciók

A hazai agancsos vadfajok (gím- és dámszarvas, őz) vadászata során előfordulnak olyan visszaélések, amikor a leadott, zsigerelt, morfológiailag már nem azonosítható tetem ivara nem egyezik meg az adott időszakban legálisan vadászható ivarral. A konzervációbiológia már régóta használ genetikai markereket a trófeás vadfajoknál is az ivar meghatározására, ezek a módszerek azonban nem alkalmazhatók univerzálisan a Magyarországon előforduló agancsos fajokra és nem felelnek meg a törvényszéki genetikai alkalmazás kritériumainak. Kutatásunk célja ezért egy olyan módszertani fejlesztés volt, mellyel pontosan és megbízhatóan kimutatható mindhárom állatfaj ivara akkor is, ha a tetem vagy maradvány (vér, szőr, zsigerek, csonkolt testrészek) morfológiailag már nem azonosítható.

A vizsgálatok során vadászok segítségével izomszövetet és/vagy szőrös bőrmintát gyűjtöttünk mindhárom agancsos faj ismert ivarú kilőtt egyedeiből és a mintákból DNS-t izoláltunk. Rövid, 200 bázispár alatti primereket terveztünk az X- (Amelogenin X) és Y-kromoszómás markergének (SRY és Amelogenin Y) konzervált szakaszaira. A primerek laboratóriumi tesztelését ismert nő-, illetve hímivarú őz, gím- és dámszarvas mintákon végeztük monoplex reakcióval, majd a specifikus termékek bázissorrendjét szekvenálással igazoltuk. Ezután ún. „touch-down” technikával optimalizáltuk a duplex PCR programot, hogy az X- és Y-markereket együttesen vizsgálhassuk. A fluoreszcens jelölésű primerekkel sokszorosított fragmenseket agarózgél- és nagy pontosságú kapilláris elektroforézissel ellenőriztük.

A kidolgozott protokollal a hím eredetű minták esetén a vártnak megfelelően mind a két Y-kromoszómás (SRY és Amelogenin Y), míg nőstény minták esetén kizárólag az Amelogenin X génszakasz volt kimutatható. Egy eseti mintán (hűtőházban lefoglalt kérdéses ivarú szarvastetem), a megfelelő kontrollok használatával is elvégezve a kifejlesztett eljárást, az igazságügyi genetika területén is alkalmas módszernek bizonyult az ivar egyértelmű meghatározására.

Végeredményben sikerült kidolgoznunk egy olyan módszert, mely alkalmas a gímszarvas, a dámszarvas és az európai őz ivarmeghatározására kis mennyiségű mintából is, bár az igazságügyi standardoknak megfelelő validálási folyamatok még folyamatban vannak. Módszerfejlesztésünk hitelesen járulhat hozzá az esetleges (orv)vadászattal kapcsolatos jogviták felmerülésének csökkentéséhez, illetve azok megoldásához.