Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
Felhívás
Meghívó 2020.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2020. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

Mikrodialízis alkalmazása az állatorvosi farmakokinetikában
Németh Balázs V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezető: Dr. Somogyi Zoltán

Absztrakt:

Az antibakteriális rezisztencia széleskörű terjedése világszerte tapasztalható, ezért humán- és állategészségügyi jelentősége kiemelkedő, és megakadályozása az állatorvosok és kutatók elsődleges feladatai közé tartozik. Kutatásom során az antibakteriális szerek használatának optimalizálását vizsgáltuk, melynek egyik alappillére a farmakokinetikai paraméterek meghatározása a fertőzés helyén. Jelen munkában sertés ízületi folyadék gyűjtésének lehetőségeit hasonlítottuk össze és a kapott minták florfenikol koncentrációját mértük.

A szükséges szinoviális mintákat kétféle módszerrel nyertük ki. Az első esetben mikrodialízist alkalmaztunk, míg a második esetben közvetlen úton vettünk az ízületből szinoviális folyadékot. A mikrodialízis során a mintavétel folyamatosan zajlott 2 µl/perc sebeséggel és óránként gyűjtöttünk új mintákat, illetve ezzel párhuzamosan óránként vérvételt is végeztünk a plazmakoncentrációk meghatározásához. A közvetlen mintavétel során a szinoviális mintákat 1, 2, 3, 4, 6, 8, 10, 12, és 24 órával a gyógyszerbeadást követően vettük, illetve ezzel párhuzamosan vérvétel is történt 10, 20, 30, 40, 50 perccel és 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 12, 24 órával a gyógyszerbeadást követően. A gyógyszerbeadást mindkét esetben megelőzte vér és szinoviális minta vétele is.

A mikrodilízis során a mintavételhez a bal oldali térdízületet használtuk, míg a direkt mintavétel során minden mintát eltérő ízületből nyertük ki. A minták florfenikol koncentrációját folyadékkromatográfiával kombinált tömegspektroszkópiával határoztuk meg. Az adatok elemzését farmakokinetikai szoftverrel végeztük.

A két eljárás eredményeit összevetettük, továbbá a kapott farmakokinetikai paraméterekkel és a sertésekben leggyakrabban ízületgyulladást eredményező 4 kórokozó (Streptococcus suis, Haemophilus parasuis, Mycoplasma hyorhinis, Mycoplasma hyosynoviae) minimális gátló koncentrációinak értékeivel farmakokinetikai/farmakodinámiai analízist végeztünk, hogy meghatározzuk mely kórokozók ellen lehet alkalmazni a florfenikolt ízületgyulladás esetén.



Előadások listája