Szekciók

A vizsgálat célja az volt, hogy különböző nitrogénforrások (micelláris kazein, karbamid, zsírtalanított szója) hatásait vizsgáljuk 4 rovarfaj, a banán tücsök (Gryllus assimilis), a házi tücsök (Acheta domesticus), a lisztbogár lárva (Tenebrio molitor) és a gyászbogár lárva (Zophobas morio) esetében.

Négy ismétlés/csoporttal hat ad libitum biztosított 3,52% nitrogéntartalmú (22% nyersfehérje) tápot alkalmaztunk: 1. Csoport = 100% micelláris kazein, 2. Csoport = 75% micelláris kazein, 25% karbamid, 3. Csoport = 50-50% micelláris kazein és karbamid, 4. Csoport = 25% micelláris kazein, 75% karbamid, 5. Csoport = 100% karbamid, 6. Csoport = 100% zsírtalanított szója. Szénhidrátforrásként kukoricakeményítőt használtunk. A növendék tücsköket egyesével (n=4/csoport), valamint csoportosan (n=15/csoport) helyeztük el. A lisztbogár (n=20/ csoport) és gyászbogár (n=15/ csoport) lárvák csak csoportokban voltak. A rovarok túlélési arányát, testsúlyát és a takarmányfelvételt hetente mértük. Az adatokat a 4. (tücskök), 5. (gyászbogár) és 14. (lisztbogár lárva) héten elemeztük.

A tücsköknél az átlagos egyedi zárósúly az 6. Csoportban volt a legnagyobb és az 5. Csoport a legkisebb. A csoportosan tartásban a súlygyarapodása jobb volt, mint az egyedinél. Az egyedileg elhelyezett tücskök túlélési aránya 100% volt a 4. héten. A csoportosan tartottak túlélési aránya nagyon kicsi (<30%) volt mindkét faj esetében és nem volt szignifikáns különbség a csoportok között.

A lárvák esetében az átlagos egyedi testsúly az 1. Csoportban (lisztbogár lárva) és a 6. Csoportban (gyászbogár lárva) volt a legnagyobb és az 5. Csoportban a legkisebb (lisztbogár és gyászbogár lárva). A lisztbogár lárvák túlélése a 3. Csoportban (77,5%) volt a lenagyobb és a 6. Csoportban (18,8%) a legkisebb. A gyászbogár lárvák esetében a növekvő karbamid részaránnyal csökkent a túlélési arány, ami az 1. Csoportban volt a legjobb (75%) és a 6. Csoportban a legrosszabb (33.3%). A takarmányhasznosítás mindkét lárva esetében lépcsőzetesen romlott az emelkedő karbamid részaránnyal. Értéke a 6. Csoportban volt a legjobb, amit az 1. Csoport követett és az 5. Csoportban volt a legrosszabb.

Az összes rovarfaj képes volt a karbamid hasznosítására, bár a 100%-os karbamid etetés alacsony zárósúlyt eredményezett. A tücsökfajok és a lisztbogár lárva esetében a karbamid helyettesítheti a micelláris kazein 25%-át anélkül, hogy negatívan hatna a túlélésre és a testsúlyra. A gyászbogár lárva esetében a karbamid helyettesítheti a micelláris kazein 25%-át anélkül, hogy negatívan hatna a testsúlyra, de a túlélési arányt jelentősen rontja.