Szekciók

A 21. század egyik legjelentősebb problémája az antibiotikum rezisztencia terjedése. A COVID-19 járvány felértékelte a fertőtlenítőszerek, a felületkezelő és öntisztuló anyagok szerepét. Ezek használatával az állattenyésztésben jelentős patogén kórokozók előfordulása is hatékonyan csökkenthető, így mérsékelve az antibiotikumok felhasználását is. A titán-dioxid (TiO2) egy sokat vizsgált fotokatalitikus vegyület. Működésének lényege, hogy fotokatalitikus aktivációja következtében keletkező reaktív oxigén gyökök (ROS) a sejtmembrán károsítása révén pusztítják el a kórokozókat. Az TiO2-dal végzett korábbi vizsgálatok elsősorban a humán egészségügyben és emberi patogén kórokozókon történtek, állatorvosi vonalon szegényes szakirodalom áll rendelkezésre a vegyülettel kapcsolatban.

Magyarországon először vizsgáltuk nanoezüst részecskékkel módosított TiO2 és cink-oxid (ZnO) tartalmú polimer vegyület hatékonyságát, állati eredetű Escherichia coli-val szemben. Ex vivo vizsgálataink során kimutattuk, hogy a kontrollhoz képest a polimer jelentős mértékű kórokozószám csökkenést okoz (p<0,001). A kontroll felületről vett, baktériummal konfluensen benőtt mintához képest a polimerrel kezelt területről vett mintán a vizsgált Escherichia coli törzs baktériumszáma a 30. percig átlagosan 94%-kal csökkent. A kísérlet során hat különböző teljesítményű izzót használtunk (4W, 7W, 9W, 12W, 18W, 36W), 35 cm, 100 cm, 150 cm, 200 cm, 250 cm és 300 cm távolságban. A 36-féle beállítás során levett 2160 minta elemzése után, a távolságok és fényerősségek között szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni a hatékonyság tekintetében, 30-60 perc alatt a mikróbák jelentős része elpusztult. Vizsgáltuk a szerves szennyeződés (sertéstrágya) befolyásoló hatását 300 cm távolságból 4 és 7 wattos izzók használatával, amely esetekben az eredmények alapján megállapítható volt, hogy a kontrollhoz képest a hatékonyság csökkenés nem volt szignifikáns, a polimer továbbra is jól működött (p<0,0001), azonban ehhez legalább 60 percnek kellett eltelnie. Néztük továbbá a mechanikai behatások felületi stabilitásra gyakorolt hatását vízsugárral és nagynyomású berendezéssel való lemosást követően. Megállapítottuk, hogy előbbi hatása csekély (p=0,9998), utóbbi viszont a kontrollhoz képest szignifikánsan csökkentette az antibakteriális potenciált (p<0,0001).

Összességében elmondható, hogy az állati eredetű kórokozók esetén a polimer hatékonysága megfelelő. A fényerősség és távolság megválasztása nem befolyásolja, a szerves szennyezőanyag jelenléte viszont csökkenti a hatékonyságot. A kezelt felületek enyhe behatással tisztíthatók, viszont a fertőtlenítések során is használt erős behatások teljes mértékben eltávolítják azt, ezért annak újbóli felhordása szükséges.