Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
Felhívás
Meghívó 2021.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2021. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

Az ABCB1/MDR1 gén mutációinak szerepe egyedi gyógyszerérzékenység eltéréseiben kutyákban
Wágner Réka Anett V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Dr. Csikó György, Palócz Orsolya

Absztrakt:

Az ABCB1/MDR1 gén négy bázispárt érintő deléciós mutációja fokozott gyógyszerérzékenységet okoz bizonyos terelőkutya fajták homozigóta mutáns egyedeiben. Az elváltozást régóta vizsgálják, nagyszámú tudományos publikáció értekezik róla. A deléció mellett azonban számos egyéb, humán vonatkozásban is kutatott elváltozás érintheti a tárgyalt génszakaszt. Tanulmányunk során az MDR1 gén egy állatorvosi viszonylatban kevéssé ismert egypontos nukleotid polimorfizmusát (SNP) vizsgáljuk, melyben egy timin bázis guaninra cserélődik. A vizsgált SNP-ről a génen való elhelyezkedése alapján feltételezik, hogy befolyásolhatja egyes xenobiotikumok sejtmembránokon keresztüli transzportját. Célunk volt a kiválasztott kutyafajták minél több egyedén vizsgálni ezen SNP megjelenését. A vizsgálatokat valós idejű PCR, restrikciós fragmenthossz-polimorfizmus és agaróz gélelektroforézis módszerekkel végeztük. Az összesen vizsgált 214 mintából 87 esetben T/T, 99 esetben T/G és 28 esetben G/G genotípust állapítottunk meg. A négy legnagyobb mintaszámú fajtából az alábbi adatokat nyertük: 60 németjuhász egyedből 35 T/T, 23 T/G és 2 G/G genotípust, 34 shetlandi juhászkutyából 2 T/T, 16 T/G és 16 G/G genotípust, 12 svájci fehér juhászkutyából 3 T/T, 5 T/G és 4 G/G genotípust, valamint 47 magyar vizslából 22 T/T, 24 T/G és 1 G/G genotípust mutattunk ki. Eredményeinkből látható, hogy a G allél a vizsgált egyedek 59%-ában legalább egy példányban jelen van. Figyelembe véve az allél gyakori előfordulását, valamint azt, hogy a tárgyalt SNP fontos szerepet játszhat a gyógyszerek klinikai hatékonyságában, fontosnak tartjuk a génváltozat hatásaira irányuló klinikai vizsgálatokat a jövőben, különös figyelmet fordítva a központi idegrendszerre ható szerek csoportjára.



Előadások listája