Szekciók

Az állatok csordákba szerveződve fokozzák éberségüket azért, hogy csökkenteni tudják a ragadozók általi fenyegetettséget. A fehér orrszarvúk komplex és folytonosan változó társadalmi rendszerekbe rendeződnek, amelyekben a csoportosulások csupán egy bizonyos ideig tartanak. A nőstények és borjaik a hímekkel, vagy a fejlődésben lévő egyedekkel együtt csoportokba szerveződhetnek, hogy csökkentsék kitettségüket a ragadozókkal szemben.A tanulmány célja, hogy megvizsgálja, vajon befolyásolhatja -e az éberséget a csoport mérete, a borjúk életkora, a hímek jelenléte, az élőhely, bizonyos antilop fajok közelsége, a napszak, valamint a vizsgált faj veszélytől való távolsága.A tanulmány a dél-afrikai Szabadállamban, szabadon barangoló fehér orrszarvúk megfigyelése alapján készült, melynek során különböző növénysűrűségen, illetve változó távhosszon, digitáliasan rögzített vészjelzések lettek lejátszva. A testállás, a fejtartás, a fülek valamint a farok mozgatása mind az éberség jeleként lettek lejegyezve. Az akut stresszreakció függvényében a riasztási idő illetve a reptávolság is mérve lett. Az éberség a csoportlétszám növekedésével csökkent. A csordanélküli borjús nőstényeknél az éberség fokozottabb volt a csordába szerveződötteknél. A nőstények körében azonban lankadt az éberség borjaik életkorának előrehaladtával. A méretesebb szarvval rendelkező hímek jelenléte szintén csökkentette a fiatalabb borjakkal rendelkező nőstények éberségét, azonban növelte az éberséget az idősebb borjakkal rendelkező anyákban. Mind az élőhely, mind a napszak jelentősen befolyásolta az orrszarvúk reakcióidejét veszélyhelyzetben. Sem az antilopok közelsége sem a vizsgált faj távolsága nem befolyásolta az állat éberségét vagy készenléti állapotát. A tanulmány az orrszarvúk éberségét befolyásoló tényezők összegyűjtéséhez kívánt alapul szolgálni, illetve megállapítást tenni arra vonatkozóan, hogy a szarvak csonkítása befolyásolhatja az orrszarvúak viselkedését.