Szekciók

A poszt-mortem jelentések segíthetnek megérteni a betegségek patomechanizmusát és lefolyását, ezzel segítve a következő generációk munkáját. A következő retrospektív vizsgálatban 226 ázsiai (Elephas maximus) és 110 afrikai (Loxodonta africana) elefántról készült jelentés adatait elemezték ki az Európai Állatkertek és Akváriumuk Szövetségén keresztül. A jelentések 1990 és 2018 között készültek, az állatok elhullása után talált legfontosabb elváltozásokat rögzítették bennük. Az ázsiai elefántok között a legtöbb elhullás 1 éves kor előtt következett be, melyet a 41 és 50 éves kor közötti időszak követett, végül pedig az 1-től 5 éves korig tartó intervallum. A halál leggyakoribb okai ezen elefántok körében a fertőző betegségek voltak, főként az elefánt endotheliotrop herpeszvírus és a Clostridium spp., melyet a muszkuloszkeletális és a keringési rendszer eltérései követtek. A leggyakoribb muszkuloszkeletális kórképek az artropathia, az arthrosis és a pododermatitis voltak. A keringési rendszer eltérései közül kiemelendőek a szívelégtelenség és az atherosclerosis. Az afrikai elefántok körében az elhullás leggyakrabban a 21 és 30 éves kor között következett be, melyet a 11-20 éves és a 31-40 éves kor közötti időszakok követtek gyakoriságban. Az afrikai elefántok elhullását követően eltéréseket leggyakrabban a keringési rendszerükben észleltek, többek között szívelégtelenséget, myocardiális infarktust, splenomegáliát és petechiákat a szíven. Az emésztőrendszer elváltozásai voltak a második leggyakrabban észlelt léziók, ezek közül a gyulladásos kórképek, a hepatopátiák és a vérzések emelendőek ki. A fertőző betegségek által okozott eltérések követték ezt gyakoriságban, főként a clostridiosis és a tuberculosis.