Szekciók

A haszonállattartás területén komoly kockázatot jelentenek az egyes gyomor- béltraktust károsító bakteriális fertőzések, melyek kezelése az egyre nagyobb mértékben terjedő antibiotikum-rezisztencia miatt is különös kihívást jelent. A patogén enterális baktériumok által termelt toxinok a véráramba kerülve a portális rendszeren keresztül elsőként a májba jutnak. E toxinok az immunsejtek aktiválása révén igen erőteljes gyulladásos folyamatokat indíthatnak be, melyek káros következményekkel járhatnak az állatok egészségére, valamint a termelési mutatókra nézve egyaránt. Ezért az utóbbi években előtérbe került különféle, a haszonállat-gyógyászatban biztonsággal alkalmazható, antibiotikumokat helyettesíteni képes antimikrobiális és a gyulladást befolyásoló anyagok kutatása. Az antimikrobális peptidek (AMP-k), így az e csoportba tartozó cathelicidinek ígéretes jelöltnek bizonyulnak erre a célra. Kutatásunk tárgya a csirke cathelicidin-2 immunmoduláló hatásának vizsgálata önmagában, illetve gyulladáskeltés céljából hozzáadott lipoteikólsav (LTA) jelenlétében csirke eredetű primer hepatocita-– nem parenchimális-sejt ko-kultúrákon. A sejttenyészetekben a metabolikus aktivitást CCK-teszttel, a membránkárosodás mértékét pedig az extracelluláris laktát dehidrogenáz (LDH) aktivitásának mérésével vizsgáltuk. Az interferon gamma (IFN-γ) és interleukin-10 (IL-10) koncentrációkat Luminex módszerrel, az interleukin-8 (IL-8) szintjét pedig csirke specifikus ELISA teszttel határoztuk meg.

Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy mind a magasabb (10 nmol/ml), mind az alacsonyabb (5 nmol/ml) koncentrációjú cathelicidin-2 csökkentette a sejtek metabolikus aktivitását, és ez a csökkenés nagyobb mértékűnek bizonyult a magasabb koncentráció esetében. LTA-val történő kiegészítés mellett a cathelicidin-kezelés hasonló hatást eredményezett. Továbbá, a cathelicidinnel kezelt sejtek esetében az LDH szint szignifikánsan emelkedett, azonban az egyidejű LTA-val történő kiegészítést követően e változás nem volt megfigyelhető, és az LTA önmagában sem okozott eltérést az enzimaktivitásban.

A cathelicidin dózisfüggő emelő hatást fejtett ki az általunk mért citokinek, azaz az IFN-γ, az IL-8, és az IL-10 koncentrációjára egyaránt. Az LTA kezelés önmagában szignifikánsan növelte az IFN-γ szintet a kontrollhoz viszonyítva, de nem volt hatása a többi, általunk mért citokin szintjére. A kisebb koncentrációjú cathelicidin kiegészítés szignifikánsan csökkentette az IFN-γ koncentrációját az LTA-val kezelt sejttenyészetekben, azaz sikeresen mérsékelte az LTA gyulladáskeltő hatását.

Eredményeink alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a cathelicidin-2 rendkívül fontos szerepet játszik a pro-, és antiinflammatorikus folyamatok sejtszintű szabályozásában, és ezáltal ígéretes jelöltnek bizonyulhat a káros gyulladásos folyamatokkal járó bakteriális fertőzések terápiájában.