Szekciók

Kutatási munkánk során egyes len (Linum usitatissimum) fajták magjaiban előforduló ciánglikozid tartalmat vizsgáltuk. A ciánglikozidok a növényekben elég gyakran előforduló, nitrogéntartalmú, másodlagos anyagcsere termékek, melyek fő feladata a növény életében egyes kórokozókkal szembeni védelem

Glikozidos formában közvetlen biológiai hatásuk nincs, az állati és emberi szervezetbe kerülve azonban enzimatikusan az erősen mérgező HCN szabadul fel. Célunknak tűztük ki néhány len fajta magjából (illetve a fiatal csíranövényekből) felszabaduló HCN mennyiségének meghatározását, egyben változásának nyomon követését a csírázás különböző szakaszaiban.

Vizsgálatunk során két, hazai nemesítésű, takarmányozási szempontból is fontos ’Helga’, és ’Zoltán’ lenfajtát és a bioboltból származó, humán fogyasztásra szánt ’Aranysárga Bio’ fajtát hasonlítottuk össze. A vizsgálat módszere pikrinsavas próba volt. A kimutatás a lúgos pikrinsavas papír színreakcióján alapul. A pikrinsav reakcióba lép a növényből a reakcióedény zárt terében felszabaduló HCN-dal, s ez a vörös Na-izopurpurát létrejöttét eredményezi. A pikrinsavas tesztpapírok színét kvalitatíve, illetve a papírból kioldott festék mennyiségét spektrofotometriásan 483 nm hullámhosszon mértük. A vizsgálandó fajták magjait kutatásunk során sötétben csíráztattuk, melynél jobb eredési százalékot tapasztaltunk. A mintavételekre a 0. (száraz mag), az 1., a 3., és a 7. napokon került sor.

Fontosnak tartottuk a csírázási fázisok közötti különbség vizsgálatát, hiszen nem csupán a nemesítési munkán van a hangsúly, hanem a takarmány megfelelő tárolásán, mely épp olyan fontos, mint a kiválasztott takarmány, ezt méréseinkkel alá is támasztottuk.

Eredményeink több következtetés levonását is lehetővé tették. A vizsgált fajták magjainak ciánglikozid tartalma a 0. napon (14,51 - 42,63 mg/kg). A vizsgált fajták közül az ’Aranysárga Bio’ lenmag (42,63 mg/kg) már száraz állapotban is a veszélyességi szint (20 mg/kg) felett mutatott cianid felszabadulást. ’Helga’ és ’Zoltán’ fajta száraz magként való etetése még megengedett, a szakirodalom adataival összevetve is alacsony értéket produkáltak. A csírázás során azonban – mely kezdeti szakaszát az igen jelentős, egyben közismert vízfelvétel jellemzi – a ciánglikozid (illetve a cián) szint jelentősen és dinamikusan nőtt. A 7. napon a 0. napos érték sokszorosát érte el és 1264,35 - 1385,31 mg/kg közötti koncentráció volt mérhető. A ciánglikozid molekulákból tehát lehetőség van HCN molekulák felszabadulására is, aminek súlyos toxikológiai következményei lehetnek állatra-emberre egyaránt.

Munkánk további kérdéseket vet fel a lenmagok (lenmagtermékek) cianid hordozó szerepéről, ennek kivédéséről. Úgy értékeljük, hogy egy egyszerű, pikrinsavas teszt segítségével a HCN mérgezés adott esetben és helyszínen kivédhető, megelőzhető lenne.