Szekciók

A nagyüzemi baromfitartás jövedelmezőségét jelentősen befolyásolja az előforduló vírusok okozta kártétel mértéke. A hepatitis-hydropericardium betegség, a satnyaság és törpenövés szindróma, valamint a fertőző bursitis jelentős terhet ró az ágazatra, ugyanis termeléscsökkenéshez és elhulláshoz vezethetnek immunizált állományokban is. Mindezek hátterében a túlzott gyulladásos válasz okozta sejthalál vagy szabadgyök-képződés áll, így kézenfekvő megoldást jelenthet ezen okok bármelyikének módszeres mérséklése. Vizsgálataink célja így az volt, hogy egy vírus duplaszálú RNS analóggal, a poliinozin-policitidilsavval (poly I:C) váltsunk ki gyulladást csirke eredetű primer hepatocyta és nem-parenchimális sejt ko-kultúrán, majd ezen vizsgáljuk különböző anyagok immunmoduláns hatását. Jelen munkában a cikóriasav (CA) hatását vetettük össze az N-acetilcisztein (NAC), mint jól ismert antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatóanyagéval. A sejtkultúrákat 50 µg/mL poly I:C-vel és gyulladáscsökkentő kezelésként 100 és 200 µg/ml NAC-cal vagy 10 és 100 µg/ml CA-val kiegészített tápfolyadékban tenyésztettük 24 órán keresztül. Ezt követően a sejtek metabolikus aktivitását, a laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást, az interleukin-6 (IL-6) és az interleukin-8 (IL-8) koncentrációját mértük a tápfolyadékból. Eredményeink szerint az NAC önmagában csökkenti a sejtek metabolikus aktivitását, míg a CA képes azt helyreállítani poly I:C indukált gyulladás során. A membránkárosodás mértékének számszerűsítésére alkalmas LDH aktivitás érték a kezeletlen és a gyulladásos kontroll csoporthoz képest is mérséklődött a CA kezelt csoportoknál, míg a NAC kezelés nem idézett elő szignifikáns változást. Az IL-6 és az IL-8 gyulladásos citokinek koncentrációját a NAC (100 µg/mL) és a CA is csökkentette a poly I:C kezelt kontrollhoz képest, azonban ez a csökkentő hatás a CA-val kezelt csoportoknál a gyulladáskeltővel nem kezelt sejteken is megmutatkozott. A tenyészetekben esetlegesen előforduló apoptózis jellemzésére kaszpáz-3 szintjét és a lipidperoxidáció jellemző termékét, a malondialdehid (MDA) koncentrációját a sejtek lizátumában mértük. A magasabb dózisú CA kezelés szignifikánsan emelte a kaszpáz-3 szintjét, míg az MDA koncentráció csökkenése egyedül az alacsonyabb dózisú CA kezelésnél mutatkozott meg a Poly I:C kezelt csoportoknál. Az általunk alkalmazott ko-kultúra hatékonynak bizonyult a gyulladás kiváltotta citotoxikus válasz modellezésére, és így a közismert NAC és a CA egyes hatásainak összehasonlítására. A vizsgált szervessav-származék dózisfüggő gyulladáscsökkentő hatást mutatott, továbbá képes volt fenntartani a sejtek metabolikus aktivitását, ami a poly I:C membránkárosító hatásának ellensúlyozása mellett egyértelműen alátámasztja a molekula szakirodalomban közölt májsejtvédő hatását. Következtetésképp levonhatjuk, hogy a CA képes lehet mérsékelni a duplaszálú RNS vírusok okozta kártételt in vitro, így javíthatja a baromfiállományok egészségi állapotát és termelését.