Szekciók

Az általam készített vizsgálatban azokat a tényezőket kívántam vizsgálni, amelyek meghatározzák az állatorvostan-hallgatók és a frissen végzett állatorvosok motivációját, elköteleződését, karrierjét, szakirányválasztását és az ezekkel kapcsolatos elégedettséget.

A korábbi kutatások és szakirodalmi adatok alapján a legfontosabb motivációval kapcsolatos elméleteket és azt is, hogy az olyan belső motiváció, mint például az állatok iránti szeretet és a gyógyítás iránti elkötelezettség hogyan képes pozitív irányban befolyásolni a tanulást és a teljesítményt. Bemutatom, hogy milyen faktorok befolyásolják a pályaválasztást, valamint azt, hogy milyen tényezők játszanak szerepet az állatorvosi pálya melletti elköteleződésben, például az egyetem alatti szakmai gyakorlat végzésének lehetősége vagy az egyetemi oktatás és a tanárok személyisége.

A saját készítésű kérdőívet online juttattam el a hallgatóknak és olyan állatorvosoknak, akik az elmúlt 5 évben végeztek az egyetemen. A tesztfelvételre 2021 tavaszán került sor, a vizsgálat anonim módon zajlott le. A kérdőív kérdéseit úgy alkottuk meg, hogy a demográfiai adatokon kívül vizsgálja a legfontosabb, szakmával, szakiránnyal és az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos élményeket és motivációs tényezőket.

A kérdőívet 264 fő töltötte ki, 116 nő és 50 férfi, a válaszadók átlagéletkora 24,98 év volt. A kitöltők közül 122-en már végzett állatorvosok voltak.

Az eredmények azt mutatják, hogy a szakirányváltás valószínűségét nem befolyásolta az, hogy az egyének inkább belső vagy külső motivációs tényezők miatt választották-e az állatorvosi szakmát. Megvizsgálva azt, hogy a hallgatók milyen tényezők miatt tartják elképzelhetőnek a szakirányváltást elmondható, hogy a jelennel és a jövővel kapcsolatos motivációnak fontosabb szerepe van ebben a kérdéskörben, a belső motivációnak pedig inkább a szakma, nem pedig a szakirány melletti elköteleződésben van szerepe. Beigazolódott, hogy a szakirányú gyakorlatot végző hallgatók nagyobb eséllyel tartják a jelenlegi szakirányukat véglegesnek, valamint az is, hogy minél fiatalabb korban döntötte el valaki, hogy állatorvos lesz, annál inkább érzi véglegesnek a jelenlegi szakirányát. Az is beigazolódott, hogy minél többször változott valakinek az elképzelése arról, hogy milyen szakterületen szeretne dolgozni, annál kisebb eséllyel váltott vagy szeretne szakirányt váltani a végzést követő években.