Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
Felhívás
Meghívó 2021.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2021. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

Digitális átalakulás az állatgyógyászatban: Távorvoslás (Telemedicine)
Renner, Anton V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék
Témavezetők: Dr. Ózsvári László, Dr. Diez Erik

Absztrakt:

Első hallomásra az állatorvosi távorvoslás idegen fogalomnak tűnhet, azonban ez a kapcsolattartási forma nem napjaink nóvuma. A közelmúltban lezajló technológiai fejlődés izgalmas kiegészítővé tette az analóg gyógyászatot a távközlésben, amelynek szerepe napjainkban különösen felértékelődött a Covid-19 világjárványra tekintettel. A kutatás célja az állattartók véleményének, illetve az analóg gyógyászattal kapcsolatos adaptációjuknak felmérése. A téma aktualitását igazolja, hogy a távorvoslás egyre gyakrabban használt eszköz a modern állatgyógyászatban. A tanulmány a közösségi médiában, illetve egyéb internetes fórumokon megosztott kérdőív (SurveyMonkey platform) eredményein alapszik. A felmérés hozzáférhető volt egyes állatorvosi intézmények és e-egészségügyi szolgáltatók számára is. A vizsgált adatok alapján megállapítható, hogy 2021 márciusa és augusztusa között 362 válasz érkezett Németország valamennyi tartományából. A leíró statisztikai elemzést és a hipotézisek tesztelését Kruskal-Wallis, Spearman és Wilcoxon rangösszeg tesztek segítségével dolgozta fel a kutatás. Annak ellenére, hogy a válaszadó állattulajdonosok 84%-a semmilyen formában nem vett igénybe távgyógyászati szolgáltatást eddig, a kitöltők 71%-a úgy gondolja, hogy a távorvoslás a klinika vagy a praxis előnye. A fő kétségek az online konzultációval kapcsolatban a következők: korlátozott vizsgálati módszerek (82%), személyes kapcsolat hiánya (32%), technológiai nehézségek (13%), nem megfelelő szélessávú kapcsolat (10%). A klinikai vizitek során a következő zavaró tényezőket említették a válaszadók: várakozási idő (59%), agresszív vagy ideges kisállatok (55%), illetve az általános stressz (39%). A korrelációs teszt az alábbiakban nem mutatott ki szignifikáns kapcsolatot: a regionalitás és az online konzultációkban való részvételi hajlandóság (p = 0,8187 Spearman-teszt) (p = 0,06 Kruskal-Wallis-teszt), a válaszadó kora és a részvételi hajlandóság (p = 0,077) között, valamint a kisállattartás és az online konzultációkban való részvételi hajlandóság (p=0,595 Wilcoxon féle rangösszeg teszt) relációjában sem. A kutatás eredménye igazolja, hogy a hagyományos állatorvoslás kiegészítéseként jelentős potenciál rejlik az innovatív távorvoslás alkalmazásában, amelyből mind a kutatók, állatorvosok, állattulajdonosok és nem utolsó sorban az állatok is profitálhatnak. E módszer számos lehetőséget nyújthat egyes nehézségek kiküszöbölésére az állatorvoslásban. Annak ellenére, hogy a távorvoslás klinikai alkalmazása Németországban kevésbé elterjedt, a felhasznált adatok arra engednek következtetni, hogy a válaszadók pozitívan vélekednek e módszer használatáról. További kutatások válhatnak szükségessé, hogy miként lehetne e módozatot hatékonyan beépíteni a mindennapi gyakorlatba. Tekintettel a távorvoslás futótűz szerű terjedésére az orvostudomány valamennyi ágában, az oktatási intézményeknek is fontolóra kellene venniük a módszer ismertetését.



Előadások listája