Szekciók

Első hallomásra az állatorvosi távorvoslás idegen fogalomnak tűnhet, azonban ez a kapcsolattartási forma nem napjaink nóvuma. A közelmúltban lezajló technológiai fejlődés izgalmas kiegészítővé tette az analóg gyógyászatot a távközlésben, amelynek szerepe napjainkban különösen felértékelődött a Covid-19 világjárványra tekintettel. A kutatás célja az állattartók véleményének, illetve az analóg gyógyászattal kapcsolatos adaptációjuknak felmérése. A téma aktualitását igazolja, hogy a távorvoslás egyre gyakrabban használt eszköz a modern állatgyógyászatban. A tanulmány a közösségi médiában, illetve egyéb internetes fórumokon megosztott kérdőív (SurveyMonkey platform) eredményein alapszik. A felmérés hozzáférhető volt egyes állatorvosi intézmények és e-egészségügyi szolgáltatók számára is. A vizsgált adatok alapján megállapítható, hogy 2021 márciusa és augusztusa között 362 válasz érkezett Németország valamennyi tartományából. A leíró statisztikai elemzést és a hipotézisek tesztelését Kruskal-Wallis, Spearman és Wilcoxon rangösszeg tesztek segítségével dolgozta fel a kutatás. Annak ellenére, hogy a válaszadó állattulajdonosok 84%-a semmilyen formában nem vett igénybe távgyógyászati szolgáltatást eddig, a kitöltők 71%-a úgy gondolja, hogy a távorvoslás a klinika vagy a praxis előnye. A fő kétségek az online konzultációval kapcsolatban a következők: korlátozott vizsgálati módszerek (82%), személyes kapcsolat hiánya (32%), technológiai nehézségek (13%), nem megfelelő szélessávú kapcsolat (10%). A klinikai vizitek során a következő zavaró tényezőket említették a válaszadók: várakozási idő (59%), agresszív vagy ideges kisállatok (55%), illetve az általános stressz (39%). A korrelációs teszt az alábbiakban nem mutatott ki szignifikáns kapcsolatot: a regionalitás és az online konzultációkban való részvételi hajlandóság (p = 0,8187 Spearman-teszt) (p = 0,06 Kruskal-Wallis-teszt), a válaszadó kora és a részvételi hajlandóság (p = 0,077) között, valamint a kisállattartás és az online konzultációkban való részvételi hajlandóság (p=0,595 Wilcoxon féle rangösszeg teszt) relációjában sem. A kutatás eredménye igazolja, hogy a hagyományos állatorvoslás kiegészítéseként jelentős potenciál rejlik az innovatív távorvoslás alkalmazásában, amelyből mind a kutatók, állatorvosok, állattulajdonosok és nem utolsó sorban az állatok is profitálhatnak. E módszer számos lehetőséget nyújthat egyes nehézségek kiküszöbölésére az állatorvoslásban. Annak ellenére, hogy a távorvoslás klinikai alkalmazása Németországban kevésbé elterjedt, a felhasznált adatok arra engednek következtetni, hogy a válaszadók pozitívan vélekednek e módszer használatáról. További kutatások válhatnak szükségessé, hogy miként lehetne e módozatot hatékonyan beépíteni a mindennapi gyakorlatba. Tekintettel a távorvoslás futótűz szerű terjedésére az orvostudomány valamennyi ágában, az oktatási intézményeknek is fontolóra kellene venniük a módszer ismertetését.