Szekciók

A veszélyeztetett és kihalt állatfajták vizsgálata egyik fő jelenlegi feladata a fajtafenntartásnak az egész világon. Ennek és a további kutatásoknak a végső célja az autochton fajták genetikai hátterének és eredetének megismerése, és ezen megszerzett ismeretek eltárolása a genetikai adatbázisban. Például a kihalt zaupel juh esetében a ma élő fajtáknak van egy bizonyos köre, amelyet a zaupel legközelebbi leszármazottainak ismerünk el. Ide tartozik a cikta juh, a bovska juh és a bajor waldschaf. A mostani tanulmányban a hangsúly kettőnek, a cikta és a bovska fajtáknak az összehasonlításán van.

Ebből a célból genetikai anyaguk a mtDNS-ben lévő kontrollrégió segítségével került összehasonlításra összesen 91, egymással nem rokon egyed mintázásával. A biológiai minták 70 cikta juhtól (Magyarország) és 21 bovska juhtól (Szlovénia) kerültek levételre a 2015 és 2017 közötti években.

Cikta és bovska összehasonlításában a polimorf helyek száma összesen 118 volt (míg a közös mutációk száma 42 volt), ami jelentős genetikai átfedést mutat a fajták között. A Tajima D-teszt eredménye -0,2639 volt, statisztikailag nem szignifikánsan (P> 0,10), valamint az FU-féle Fs-statisztika enyhén negatív értéke (-1,1404, P = 0,058), szintén nem szignifikánsan azt mutatja, hogy a két fajta közös genetikai pool-ja genetikai egyensúlyi helyzetben van, nincs kitéve divergenciának és genetikai sodródásnak.

Ez a tanulmány megerősíti cikta és bovska fajtatörténetből ismert közös eredetét.