Szekciók

A kullancsokat (Acari: Ixodidae) állat- és humánegészségügyi szempontból a mérsékelt égöv legfontosabb ízeltlábú kórokozóterjesztőinek tartják. Korábban már felmértük hazánk fővárosának különféle élőhelyeit a kullancsok és kullancs közvetíttette kórokozók előfordulása szempontjából, és leginkább a temetők elhanyagolt részeit találtuk alkalmasnak nagy kullancspopulációk fenntartására, valószínűleg a madarak és kisemlősök nagy egyedsűrűségének köszönhetően (mivel a közepes méretű ragadozók bejutásukban akadályozottak, így csaknem teljesen hiányozhatnak).

Egy temetőben kullancsokat gyűjtöttünk a növényzetről a törülközőhúzási módszerrel 2019 február és 2021 május között (28 hónapig), ami három tavaszi és két őszi kullancsszezont ölelt fel. Összehasonlításképpen egy városi erdőben is gyűjtöttünk kullancsokat 2019 február és 2021 január között (24 hónapig). A kullancsokat etanolban tároltuk, amíg fajukat morfológiai alapon meg nem határoztuk. Válogatott példányokból kivontuk a DNS-t, hogy molekuláris taxonómiai vizsgálatokat végezzünk (a morfológiai vizsgálat kiegészítéseképpen) vagy piroplasmák jelenlétét mutassuk ki belőlük. Az előbbiek olyan konvencionális PCR-en alapultak, amelyek a citokróm c oxidáz I-es alegységét kódoló génszakaszt és a 16S rRNS gént erősítették fel, míg az utóbbi a piroplasmák 18S rRNS génjét célozta. A pCR termékeket szekvenáltuk és a BLASTn programmal génbanki adatokhoz hasonlítottuk.

A temetőben 3818 kullancsot gyűjtöttünk. Ezek a következő fajokba tartoztak: Ixodes ricinus (n=2772), Ixodes frontalis (n=350) és Haemaphysalis concinna (n=696). Az I. ricinus egész évben aktív volt, március-május közötti és szeptemberi csúcsidőszakkal, míg a H. concinna hiányzott a növényzetről a téli hónapokban és koratavasszal, május-júniusi csúcsidőszakkal. A legtöbb I. frontalis nimfát a tél végén és a tavasz kezdetén találtuk (február-április között), ellenben a lárvák aktivitási csúcsa az ősz végén volt (októberben és novemberben). Ez az I. frontalis szezonaitásának első felmérése Közép-Európában. A másik, erdős élőhelyen csak I. ricinus fordult elő (n=292).

A morfológiai és molekuláris vizsgálatok eredményei a következők voltak. Az I. ricinus három morfotípusa és négy rendellenes felépítésű példánya nem különbözött jelentősen 16S rRNS haplotípusában és filogenetikai csoportosulásában e faj tipikus példányaitól. Az I. frontalis 25 példányának többsége (n=19) az A-haplotípusba tartozott, és nem volt egyértelmű morfológiai különbség az A- és B-haplotípusú nimfák között, ami megerősíti, hogy ezek kriptikus fajok.

A 161 molekulárisan vizsgált, 2019-ben gyűjtött H. concinna példány közül 31 volt PCR pozitív piroplasmákra. E kullancsokban Theileria capreoli fajt (n=6, nimfákban és egy nőstényben) és hat távol-keleti Babesia genotípust azonosítottunk (n=25, lárvákban, nimfákban és egy hímben), köztük egy zoonótikus fajt. Kullancs vektorában ezek egyike sem mutatott következetes szezonalitást.