Szekciók

A hüllőket ma már közkedvelt társállatként tartják számon. A megbetegedésüket okozó parazitákon és baktériumokon kívül állat-egészségügyi szempontból jelentős kórokozók fontos rezervoárjai is lehetnek. Vizsgálatunk az utóbbival kapcsolatos ismereteinket hivatott bővíteni.

A kutatás során 98 hüllőből és egy kétéltűből történt nem invazív bélsármintavétel az írországi Nemzeti Hüllő Állatkertben. A vizsgálatban részt vevő 44 faj rendszertanilag négy rendbe sorolható (Testudines, Squamata, Crocodilia, Anura). A hüllők bélsármintáinak gyűjtése mesterséges kifutókban, ill. terráriumokban történt 2ml űrtartalmú mintavételi csövekbe (Sarstedt), megkísérelve a talajjal történő kontamináció kizárását. A DNS kivonást Qiagen Fast Stool Mini Kit-tel végeztük. Minden egyes mintát konvencionális PCR-rel vizsgáltunk a következő célcsoportokra: eukarióták széles köre (a citokróm c oxidáz alegység, azaz cox1 gén alapján), valamint az egysejtű paraziták két neme (Trichomonas és Trypanosoma fajok) és egyes baktériumok (Anaplasmataceae, Rickettsiaceae és rendszertanilag közeli családok).

A minták negatívnak bizonyultak a Trichomonas- és Trypanosoma-fajokra irányuló vizsgálatok során. A cox1 gén négy minta esetén igazolta a gazda DNS-t (azaz alkalmas volt a gazda fajának azonosítására). Ugyanezen módszer alkalmazásával sikeresen felerősíthető volt a táplálékforrás DNS-e egy bélsárminta esetében. Ezen felül, a cox1 PCR sárga anakondában (Eunectes notaeus) egy fontos opportunista Acanthamoeba genotípust mutatott ki. Ezt megerősítettük az Acanthamoeba genus 18S rRNS génjét (Rns ASA.S1 régióját) célzó PCR-rel is. A szekvenálás A. hatchetti fajt azonosított, amelynek ismert a klinikopatológiai jelentősége embereknél és állatoknál egyaránt.

A baktériumokat tekintve, egy új-kaledóniai vitorlásgekkó (Correlophus ciliatus) bélsármintája Citrobacter freundii DNS-ét tartalmazta. A Citrobacter-fajok számos gerinces fajban a normál bélflóra alkotóiként ismertek, azonban opportunista kórokozókként is számontartják őket. Még fontosabb lelet, hogy három bélsárminta (sztyeppi varánusztól: Varanus exanthematicus, szőnyegmintás pitontól: Morelia spilota, szalagos tigrispitontól: Python bivittatus) a Gordonibacter nem DNS-ét tartalmazta, melyet mai tudásunk szerint ezidáig csupán emberi bélflórából azonosítottak. A G. pamelaeae azonban bakteriémiát is képes okozni emberekben. A fent említett, opportunista kórokozókra vonatkozó eredmények a kedvtelésből tartott hüllők bélsarának protozoonokra és baktériumokra irányuló szűrésének jelentőségére hívják fel a figyelmet, főként a közelükben élő más állatok és emberek szempontjából. Továbbá, ezen adatoknak a természetes ökoszisztémában járványtani jelentőségük is lehet, amikor például olyan gyümölcsökből készítenek emberi fogyasztásra szánt nyers gyümölcslevet, amelyek a fák lombkoronájában élő hüllők bélsarával szennyeződhettek.