Szekciók

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb, teljesítménycsökkenést okozó szívritmuszavar lovakban. Nemrégiben bizonyítottá vált, hogy a pitvarremegést az emberekhez hasonlóan lovakban is a vena pulmonalisok beszájadzása felől érkező kóros ingerületek váltják ki. Kutatásunk célja a tüdővénák bal pitvari beszájadzásainak anatómiai, szövettani és immunhisztokémiai vizsgálata lovakban, ami az ablációs módszerek fejlesztéséhez elengedhetetlen. Kadáver vizsgálatainkat 83 egészséges ló szívén végeztük. A boncolást követően a szövettani mintákat a négy fő pulmonalis véna beszájadzásából metszettük ki olyan módon, hogy az magában foglalja a véna-pitvar átmenetet. A vénák falában kimutattuk az adrenerg és non-adrenerg idegrostok jelenlétét – a korábban humán mintákon leírt – S100 és tirozin-hidroxiláz (TH) immunperoxidáz jelölés segítségével, míg az ingerületvezetésre alkalmas szöveti elemek jelenlétét connexin-40, connexin-43 és connexin-45 jelöléssel vizsgáltuk. Pozitív kontrollként minden esetben kutya szívizomszövetet használtunk. A vénaszájadékok átlagos száma 4,5-nek bitzonyult (4 véna: 46 ló, 5 véna: 31 ló, 6 véna: 6 ló). Az egyes vénák átmérői a következők voltak (átlag±szórás). I. véna: 20,2±7,0 mm, II. véna: 32,7±7.1 mm, III. véna: 33,4±5.9 mm, IV. véna: 18,1±4.5 mm. A számon felüli vénaszájadékok mérete 3,0 és 28,0 mm között változott (átlag±szórás: 11,5±5.5 mm). Korai elágazódást 26 lóban (31,3%) és 30 vénában figyeltünk meg (I. véna: 14, II. véna: 9, III. véna: 5, IV. véna: 2). A szövettani vizsgálatok bizonyították, hogy a vénaszájadékokat körülölelő szívizomszövet beterjed a vénákba is. Minden véna esetében a “myocardial sleeve” területén detektált S100 és TH pozitivitás bizonyítja az adrenerg és a non-adrenerg rostok jelenlétét. A connexin-40, connexin-43 és connexin-45 pozitivitás jelzi a területen előforduló ingerképzésre és ingerületvezetésre képes sejtek jelenlétét. Az eredmények módot teremtenek annak meghatározására, hogy a tüdővénákat körülölelő szívizomszövet melyik területén érdemes létrehoznunk az ablációs gyűrűt ahhoz, hogy a lehető legnagyobb sikerrel szigeteljük el a vénák felől érkező kóros ingerületeket, melyek pitvarfibrillációhoz vezethetnek.