Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
Felhívás
Meghívó 2021.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2021. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

A szimmetrikus dimetilarginin mérésének diagnosztikai jelentősége lovakban
Rácz Emese V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék
Témavezetők: Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya, Dr. Makra Zita

Absztrakt:

Az SDMA (szimmetrikus dimetil-arginin) az arginin egy endogén meilált formája, amely a normális fehérjelebontás során jut a keringésbe. Emberekben és kisállatokban a vesefunkció romlásának egy korai markere. Az SDMA a vesetubulusokon keresztül nem szívódik vissza, ill. egyéb nem-renális faktorok a takarmányon kívül nem befolyásolják a kiválasztását. Célunk volt egészséges lovak egy nagyobb populációjában meghatározni az SDMA koncentrációt és a referenciaértékeket, és a kapott eredményeket összehasonlítani versenylovak egy csoportjával (mikor hipovolemia kialakulhat verseny után  ügető lovak csoportja), és egy klinikailag beteg csoport (idült vagy heveny veseelégtelenség) SDMA, karbamid és kreatinin értékeivel.

Összesen 145 lóból vettünk vért SDMA, Crea és karbamid koncentráció mérésére. 95 egészséges ló került a kontroll csoportba, amikor az SDMA-t a „gold standard” HPLC-MS módszerrel mértük, meghatároztuk a referenciát ill. vizsgáltuk a fajta, kor, nem, edzettség, tápláltsági állapot közötti összefüggéseket. Az ügető lovak csoportjába 22 versenyló került és mértük a 3 paramétert verseny előtt és után. A beteg lovak csoportjába 28 ló került: 21 heveny (AKI) és 7 idült (CRD) veseelégtelenségben szenvedő klinikai páciens. A három kísérleti csoport értékeit is összevetettük.

Az egészséges lovak csoportjában mindhárom paraméter a referenciahatáron belül volt: az átlag SDMA 7,2 (+1,27) µg/dl, karbamid 5,1 (0,89) mmol/l, Crea 104,1 (22,5) µmol/l. A versenylovaknál a tréning utáni mindhárom paraméter enyhe emelkedést mutatott a verseny előtti értékekkel összehasonlítva. A verseny előtti értékeket a verseny utániakkal összehasonlítva a Crea és a karbamid változása szorosan korrelált, az SDMA közepesen. A beteg lovak csoportjában az AKI esetében az SDMA 12,9 (+5,6), a Crea 263,2 (+90), a karbamid 15,45 (+78) emelkedett a kontroll lovakhoz képest, a CRD csoportban többszörös értékeket mértünk: SDMA 87,1 (+100) Crea 482(+307,6), karbamid 25 (+12,8). Az AKI-ban szenvedő lovaknál az SDMA emelkedés közepes mértékben szignifikánsan korrelált a Crea emelkedéssel, CRD-nél pedig jó korrelációt mutatott. Az összes vizsgálatba vont lónál a karbamid, és a kreatinin is korreláltak az SDMA emelkedéssel, a Crea jobban.

Összességében mind az AKI, mind a CRD lovak csoportjában emelkedett volt a szérum SDMA koncentrációja, azonban 8 AKI-s lónál az SDMA fiziológiás volt, így a heveny hipovolémia és azotémia nem mindig járt magas SDMA értékkel. Hasonlóan a versenylovaknál sem tűnt érzékenyebb markernek az SDMA, azonban további vizsgálatok szükségesek.



Előadások listája