Szekciók

A kutyákban az elülső kereszteződő szalag szakadása a leggyakoribb oka a hátulsó láb sántaságának. Számos műtéti megoldás létezik a kezelésére, jelen kutatásban két műtéti megoldást - a TTA (Tibial Tuberosity Advancement) műtétből továbbfejlesztett technikákat - a cTTA (circular Tibial Tuberosity Advancement) és a TTA-rapid (Tibial Tuberosity Advancement rapid) módszerek kimenetelét hasonlítottuk össze a sípcsont műtét utáni stabilitásának szempontjából.

Azt vizsgáltuk, hogy a műtéti metódusok mennyire változtatják meg a sípcsont kompressziós erővel szembeni ellenállását, biomechanikáját. A kísérleteket in vitro, megfelelően előkészített cadavereken hajtottuk végre, a csontokon statikus, axialis kompressziós tesztelést végeztünk ZWICK Z020 szakítógép segítségével. Az axialis kompressziós erőhatást csonttörésig vizsgáltuk, az adatokat egy erő-elmozdulás görbén ábrázoltuk. A törés pillanatában fellépő erőhatás (Fmax) alapján hasonlítottuk össze, hogy a sípcsontok mennyire ellenállók a kompressziós erővel szemben.

A kutatás során 15 kutya 15 jobb és 15 bal (n=30) sípcsontját használtuk. Három csoportot hoztunk létre: kontroll csoport (1-es csoport), TTA-rapid technikával műtött sípcsontok (2-es csoport), cTTA technikával műtött csoport (3-as csoport). Mindhárom csoportba egyenlő számú (n=10), jobb (n=5) és bal (n=5) oldali csont tartozott, illetve a csontok méretét is figyelembe vettük a csoportok kialakításánál.

A maximális erőhatások (Fmax) átlaga és szórása a következő az egyes csoportokban:

• 1-es csoport: Fmax = 11574 N ± 1963 N

• 2-es csoport: Fmax = 12481 N ± 4170 N

• 3-as csoport: Fmax = 11843 N ± 3861 N.

A műtét típusa és az Fmax értékek közötti kapcsolatot lineáris modell segítségével vizsgáltuk, amelyben korrigáltunk a csontok méretére. Az eredményeket tekintve az 1-es és a 2-es csoport (p = 0,907), az 1-es és 3-as csoport (p = 0,630), illetve a 2-es és 3-as csoport (p = 0,429) között nincs szignifikáns különbség az Fmax tekintetében.

A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a TTA-rapid és a cTTA műtétek nem csökkentik szignifikánsan a sípcsont terhelhetőségének mértékét, ebben a tekintetben nincs különbség a két módszer között. Mindkét vizsgált technika viszonylag új kezelési lehetőség az elülső kereszteződő szakadás terápiájában, azonban sípcsonttörés szempontjából egyik módszer sem jelent nagyobb kockázatot, biztonsággal alkalmazható a klinikai gyakorlatban.