Biológus szekció

Az Eresus génuszba tartozó bikapókokat az élénk vörös alapon fekete foltos utótestű hímjeikről nagyon egyszerű felismerni. Ez a feltűnő színezet az ú.n. Bates mimikri, azaz kellemetlen ízű/mérgező dolgokhoz való hasonlóság. Az aktív (sok veszélynek kitett) életmódú hímek többféle modellre próbálnak hasonlítani (katicabogarakra és verőköltő bodobácsokra). Bár a legtöbb Eresus faj vörös alapszínű, egyes fajoknál az utótest fekete-fehér mintájú, vörös nélkül. Kutatásomban arra keresem a választ, hogy a két aposzematikus jelzés hogyan alakult ki és terjedt el.

Két hipotézist állítottunk fel: a vörös szín evolúciós újításként jelent meg, ami egy monofiletikus, vörös riasztószínt használó klád meglétét feltételezi. Alternatív hipotézisként a többszöri megjelenést és eltűnést vetettük fel, ami a szín mozaikos eloszlását eredményezné.

A hipotézis teszteléséhez egy stabil filogenetika fát kellett rekonstruálnunk, amit egy több génes megközelítés (COI, 28S és 16S) segítségével, több módszerrel (maximum likelihood és Bayes) állapítottunk meg. A kutatás során maximum likelihood és Bayesian fák készültek. A kapott törzsfa szerkezete nem függött a különböző analitikai módszerektől, így jó alapot adott egy ilyen karakterevolúció-analízishez. Az eredményeinkből kitűnik, hogy a fekete-fehér mintázat ősi jelleg, és a vörös szín csak egyszer alakult ki, míg több esetben figyeltük meg a vörös riasztószín elhagyását más fekete-fehér mintázatért.

A fajok földrajzi elterjedését megvizsgálva megneveztük az ott előforduló lehetséges modelleket a fekete és fehér színezetű fajokhoz.