Biológus szekció

A Pannon-medencében egykor nagy számban előforduló rákosi viperának (Vipera ursinii rakosiensis) mára legtöbb élőhelye megszűnt, a maroknyi hazai részpopuláció fennmaradása is a természetvédelmi tevékenységeknek köszönhető. Az elmúlt két évtized fajvédelmi intézkedései ellenére denzitása nem növekedett kimutathatóan, melynek feltételezhetőleg egyik oka a nagy predációs nyomás. A prédaállatok és ragadozóik kapcsolatdinamikájának alapja egy evolúciós verseny, melyben céljuk alkalmazkodni a másik félhez, többek között az aktívan töltött órák tekintetében. Más viperafajnál megfigyelték, hogy az állatok nem használják ki a termoregulációs szempontból alkalmas időablak azon részét, amikor a ragadozómadarak aktivitása magas, amely feltételezhetően egy predátor-elkerülő stratégia. A kutatásban célunk a viperazsákmányolás direkt észlelése, valamint a rákosi vipera becsült és a lehetséges madár predátorok napszakos aktivitás-átfedésének vizsgálata, az élőhelyeken nagyobb számban előforduló ragadozómadarak és a hüllőspecialista kígyászölyv (Circaetus gallicus) esetében külön fajonként is. A madármegfigyelést a vipera mindkét kiskunsági élőhelykomplexén, 5 területen végeztük, májusban és szeptemberben 3-3 napig, területenként egyszerre 2 felmérővel 07:00 órától 18:00 óráig. A ragadozómadár-aktivitást ezen megfigyelési adatok időbeli eloszlása alapján, a viperaaktivitást a 2020-2021-es hüllő monitoring rákosi vipera észleléseinek (n=122) operatív hőmérséklete alapján modelleztük. A ragadozómadár-felmérések során 23 faj 2075 megfigyelését rögzítettük, amely során két esetben figyeltünk meg rákosi vipera predációt. A becsült vipera aktivitási görbe normális eloszlást mutat, 27,5 °C átlagértékkel, ahol a kígyók várhatóan a legaktívabbak. Ezt az összesített madáraktivitással összehasonlítva mindkét területen és felmérési időszakban jelentős az átfedés (delta ≈ 0,7), a madarak esetében váltakozó aktivitási csúcsokkal. A külön vizsgált ragadozófajok közül kiemelkedően magas volt az egerészölyvnek (Buteo buteo) a viperával való aktivitás-átfedése ősszel (delta=0,85), és különösen alacsony a kígyászölyvnek tavasszal, kizárólag az egyik élőhelykomplexen (delta=0,33), ami viszont nem kizárt, hogy az alacsony egyedszámnak köszönhető. Következtetésképp a ragadozómadarak és a rákosi vipera aktivitásának átfedése alapján jelentős aktivitásbeli predátor-elkerülő viselkedést nem sikerült kimutatni. Fontos megjegyezni, hogy a madármegfigyeléssel töltött napokon kimondottan hideg, esős időjárás volt, ami kevésbé alkalmas a viperák termoregulációjára alapozott aktivitásbecslésére, tehát más eredményeket kaptunk volna átlagos időjárás esetén. Érdemes lenne a megfigyelést jövő évben is megismételni ideális meteorológiai körülmények között, illetve nagyobb időintervallum hőmérsékleti adatai alapján becsülni a viperaaktivitást.