Biológus szekció

A veszélyeztetett fajok aktív védelmének kulcsfontosságú eleme a fennmaradt élőhelyek állapotának megőrzése és javítása. A kipusztulás szélére sodródott, Magyarországon fokozottan védett rákosi viperaa (Vipera ursinii rakosiensis) emiatt különös figyelmet kap, hiszen elveszítette élőhelyeinek jelentős részét, és kevés megmaradt élőhelyeit gazdasági szempontok alapján hasznosítják. Eddigi tapasztalatok és kutatási eredmények alapján a különböző hasznosítási módok közül a legeltetés tekinthető pozitív hatású hasznosításnak a faj számára. A legeltetés egy sokrétű tevékenység, ezért szükség volt finomléptékű vizsgálatot végezni arra, hogy a legeltetés fontosabb jellemzői (legelőnyomás, pásztorolás módja) hogyan befolyásolják a rákosi vipera denzitását, ha figyelembe vesszük a legelő produktivitását. Ezzel választ kaphattunk rá, hogy mi a legjobb legeltetési technológia a rákosi vipera számára. A vizsgálathoz ismételt számlálást végeztünk 78 db 50×50 m nagyságú mintavételi kvadrátban két éven keresztül, minden évben tavasszal és ősszel, kvadrátonként min. 20 alkalommal a Felsőkiskunsági-turjánvidéken. A vipera észlelések rögzítése mellett a gazdálkodóktól megszereztük a legelőnyomás (állategység/ha, pásztorolás módja) kiszámításához szükséges információt és kimértük a legelőket alkotó növénytársulások fitomassza-produkcióját is. Az adatokat Royle-féle N-mixture modellekkel elemeztük a négy felmérési időszakra külön-külön lefuttatva, amelyekben a függő változó a felmérések ismétlésekor tapasztalt vipera-észlelésszám (időszakonként összesen: n20tavasz=16, n20ősz=8, n21tavasz=11, n21ősz=12), a detektabilitás magyarázó változója az operatív hőmérséklet, a denzitás magyarázó változója pedig a legelőnyomás, a pásztorolás módja (gulyás vagy villanypásztor) és az összporduktivitás voltak. A detekciót az operatív hőmérséklet a 2020 őszi felmérési időszakot kivéve szignifikánsan magyarázta. A denzitásra a legelőnyomás minden szezonban szignifikánsan negatív hatású volt, míg a fitomassza-produkciónak és a pásztorolás módjának egyik felmérési időszakban sem volt szignifikáns hatása. Eredményeink szerint a legelőnyomás csökkentésével minden élőhelytípusban kedvezőbb körülmények teremthetők a viperának a mintavételi területen. Mivel a legelőnyomás nem egyenletes a különböző mikroélőhelyeken és manapság nem szakszerű a pásztorolás, ezért eredményeink gyakorlatba átültetését kellő óvatossággal kell végezni. Ugyanakkor a jövőben érdemes folytatni a vizsgálatot a fentiek szerint szabályozott legeltetés hatásáról, élőhelytípusonként vizsgálva a legelőnyomást.