Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

A Magyarországon élő szarvasfélék közül a dámszarvas (Dama dama) rendelkezik a 3. legnagyobb populációval, melynek közel 45%-a évente kilövésre kerül. A dámvad vadászatára épült szolgáltatások, illetve a kilövésekből származó vadhús és trófea miatt a faj nagy vadgazdálkodási értéket képvisel, emellett kulturális és természetvédelmi jelentősége is van. Bár törvények szabályozzák a populáció vadászatát, ennek ellenére az egyre növekvő mértékű orvvadászat miatt olykor a dámszarvas is áldozatul esik. Az ilyen bűncselekményeknél nehéz bizonyítani a gyanúsított bűnösségét. Ebben nyújthat segítséget a helyszínen és a gyanúsított személynél talált biológiai anyagmaradványok (pl. szarvashús) genetikai azonosítása, amivel az inkriminált állathoz, illetve a bűneset helyszínéhez köthető az elkövető.

Ehhez azonban szükség van olyan genetikai markerekre, melyek lehetővé teszik a dámszarvasok egyedi szintű azonosítását, mely jelenleg nem áll rendelkezésre. Kutatásunk célja egy erre alkalmas markerkészlet összeállítása, mely további módszertani fejlesztéssel és validálással jogkövetkezményekkel járó esetekben is alkalmazható. Fontos megemlíteni, hogy a populációk területenként eltérő allélvariációkkal rendelkezhetnek, így alapvető fontossággal bír a helyi állományok azonosítására kifejlesztett módszertan.

Az igazságügyi célú állatgenetikai kutatásokban több hasonló fejlesztés is zajlik, így a tesztelni kívánt genetikai markereket (mikroszatellitákat) korábbi, rokon fajokra leírt publikációkból választottuk ki, hozzájuk a leírt primereket alkalmaztuk, vagy szükség esetén sajátot terveztünk. Olyan, több alléllal rendelkező (polimorf) mikroszatellitákat kerestünk, melyek alkalmasak lehetnek a dámszarvasok egyedi azonosítására.

A fejlesztés során 100 db, ún. „farkazásos” módszerrel fluoreszcensen megjelölt primer-párt teszteltünk a Magyarország különböző területeiről származó dámvad szövetmintáinkon PCR módszerrel és kapilláris gélelektroforézis detektálással.

Eredményeink – összhangban a nemzetközi kutatásokkal - azt mutatják, hogy a magyar dámvad populáció alacsony genetikai diverzitással rendelkezik. Egyelőre mindössze hat marker bizonyult polimorfnak, azok közül öt darab összesen csak két alléllal rendelkezett, míg az utolsó öt allélos volt. Így jelenleg a markerszett még nem alkalmas egyedi szintű azonosításra, azonban eddig kevés számú (markertől függően 5-20) egyeden vizsgáltuk a kiválasztott mikroszatellitákat. A kutatás folytatásában tervezzük ezért több dámszarvas egyed felmérését (így jó eséllyel kaphatunk még polimorf markereket), illetve további mikroszatelliták tesztelésével is növelnénk a megfelelő markerszett fejlesztési sikerét.