Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Az ivari differenciáció fontos faktoraként ismert anti-Müllerian hormon (AMH), elsősorban az asszisztált reprodukció területén széles körben elterjedt diagnosztikai markerré vált az utóbbi évtizedekben. A kisállatpraxisban is megfigyelhető növekvő jelentőségét magyarázza, hogy a posztnatális időszakban is megjelenik a vérben. Hímnemű egyedekben egyedüli forrásként a here Sertoli sejtjei, nőneműekben pedig a kisebb follikulusok granulosa sejtjei termelik, így vérszintjének meghatározása alkalmazható az intakt és ivartalanított egyedek elkülönítésére, valamint a rejtettheréjűség, az ovarian remnant szindróma (ORS), petefészek elváltozások, Sertoli-, illetve granulosa sejtes daganatok diagnosztikájában, emellett felmerül a fertilitási markerként történő alkalmazásának lehetősége. A kutya AMH szérumszintjének alakulásáról született eltérő elrendezésű vizsgálatokon alapuló publikációk a mérési módszerek különbözősége miatt is némileg eltérő eredményeket közöltek. Munkám során a Szülészeti klinikára érkező egészséges, ivartalanítás céljából, valamint ivarszervi rendellenesség miatt műtétre kerülő ivarérett nőstény és hím kutyákból gyűjtöttem vérmintákat. Közvetlenül a műtéti beavatkozás előtt (0. nap), majd az azt követő 3., 7., 14., és 28. napokon levett vérmintákból egy kutyára vizsgálatunkkal egy időben validált immun-kemilumineszcens módszerrel határoztuk meg a szérum AMH koncentrációkat, majd elvégeztük a statisztikai értékelést. Az eltávolított gonádok makroszkópos vizsgálata mellett heredaganat és ORS esetén azok szövettani feldolgozását is elvégeztük. A vizsgálatba vont összesen 15 különböző fajtájú, 1,3-14,5 éves szuka kutyából 12 rutin ivartalanításon esett át, 3 állatnál ORS műtéti ellátása volt a cél. A 14 különböző fajtájú, 1-13 éves kan között 7 egészséges, 3 heredaganattal és 4 rejtettheréjűséggel diagnosztizált betegből vettünk mintát. Nemenként, valamint a gonádokat érintő elváltozások alapján kialakított csoportonként szignifikánsan (P<0.05) eltérő 0. napi átlagos AMH koncentrációk folyamatos csökkenését figyeltük meg a műtétet követő időpontokban. A szukákban mért vérszintek a 14. napra alapszintre csökkentek, míg egészséges kanokban a 0. napon mért szignifikánsan magasabb kiindulási értékek csak a 21-28. napra érték el azt. Meghatároztuk az AMH felezési idejét az egyes csoportokban, valamint az egyes időpontokban mért, az ivartalanított és ivaros (egészséges, vagy elváltozott gonáddal rendelkező) állatok elkülönítésére alkalmas határértékeket. A kutatás alapján meghatározott határértékek segíthetik a kollégákat egy általuk is elérhető, egyre szélesebb körben alkalmazható mérési módszerrel nyerhető eredmények helyes értékelésében. Például segítséget nyújtanak az ivarszervi elváltozások diagnosztikájában, illetve megadják, hogy ORS vagy hereelváltozások esetén, hány nappal a beavatkozást követően igazolható a gonád teljes eltávolítása egy ismételt AMH méréssel, illetve heredaganat esetében mikor kell áttét meglétére gondolni.