Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia a kórokozók adaptációja következtében kialakuló probléma, mely komoly gondot jelenthet életet veszélyeztető bakteriális fertőzések kezelésében, különös tekintettel az élelmiszertermelő állatok termékein keresztüli közegészségügyi jelentősége miatt. A galambok élelmiszertermelő állatként és a városi környezetben is kontaktusba kerülnek az emberrel, így különösen nagy a rezisztenciában rezervoárként betöltött szerepük. A rezisztencia galambok körében történő felmérésének irodalma szegényes, holott számos, baromfifélékre nem engedélyezett antibiotikumot használnak kezelésükre.

Kutatásunk során Magyarországon elsőként mértük fel galambok esetén, reprezentatív módon régiónként, összesen 22 telepről gyűjtött mintákból izolált baktériumok antibiotikum érzékenységét, minimális gátló koncentráció (MIC) meghatározással, összesen 294 db izolátumra. A galambtartókkal előzetes online, majd személyes kérdőíves felmérést követően megállapítottuk, hogy legtöbben (66,7%) versenyzés céljából postagalambot tartanak. A kitöltők 46,7%-a 51-100 db létszámú, 33,3%-a 101-500 db létszámú állományt tart fenn. A közegészségügy szempontjából is kritikusan fontos hatóanyagok közül fluorokinolonokat (13%), kolisztint (5%) is jelentős mértékben használnak. A galambtartók 66,7%-a nem végeztet érzékenységi vizsgálatot, és mindössze 6,7%-a végeztet rendszeresen ilyen vizsgálatokat.

Az Escherichia coli törzsek (167 db) MIC50 érték alapján ceftriaxonra, enrofloxacinra és kolisztinre mutattak érzékenységet; ceftriaxonra 49%-os, enrofloxacinra 52%-os és kolisztinre 31%-os rezisztenciát mutattunk ki. A Staphylococcus törzsek (74 db) amoxicillinre és ceftriaxonra bizonyultak érzékenynek, azonban a kritikusan fontos antibiotikumok közül az enrofloxacinra (92%), a szinte kizárólag humán gyógyászatban használt vankomicinre (78%) kapott rezisztencia aggasztó. Az Enterococcus törzsek (53 db) imipenemre voltak érzékenyek, enrofloxacinra 91%-os, vankomicinre pedig 66%-os rezisztenciát mutattak. Állománynagyság szerint csoportosítva a törzseket, a kisebb létszámú állományok kedvezőbb érzékenységi adatokat mutattak. Hasznosítási típus alapján pedig a vegyes hasznúak bizonyultak a legtöbb antibiotikumra érzékenynek, amit a díszgalambok követtek.

A kritikusan fontos antibiotikumokra kapott magas rezisztencia aggasztó, ami a sokszor megalapozatlan antibiotikum-felhasználás következménye. A jövőben szükségesek a galambtartók még szélesebb körében és rendszeresen végzett felmérések, valamint a helyes antibiotikum felhasználással kapcsolatos ismeretanyagok átadása részükre.