Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Első kutatásunk célja a hazai madártetűatkák genetikai vizsgálata volt. Ennek során első alkalommal találtuk meg a Dermanyssus gallinae L1 vonalát Közép-Európában, galambon. A D. gallinae L1 törzsének részletes morfológiai és molekuláris-filogenetikai analízise rejtett (kriptikus) faji státuszba helyezte a D. gallinae (s.l.) fajon belül. Szintén megtaláltuk az első molekulárisan és filogenetikailag igazolható Ornithonyssus sylviarum városi madárfertőzést hazánkban, molnárfecskéken. Figyelembe véve a molnárfecskék jól dokumentált vonulási útvonalait Magyarország és Afrika között, az ehhez a madárfajhoz kötődő O. sylviarum nagy valószínűséggel a Földközi-tenger keleti vidékéről érkezett az atka gazdájaként szolgáló molnárfecskékkel. Ezzel szemben a magyarországi galambokból gyűjtött atkák cox1 genetikai homogenitást mutattak az észak-amerikai O. sylviarum-mal, ami csak a madarak és atkáik emberi tevékenység (pl. kiállításra szállítás vagy állatkereskedés) révén való, nagy távolságokon átívelő kapcsolatával magyarázható.

Második kutatásunk során a Trichomonas gallinae fajt vizsgáltuk, amely a madarak világszerte elterjedt, ostoros egysejtű parazitája. Garat-tampon mintákat gyűjtöttünk Magyarországon és Romániában 99 columbiform madártól, köztük 76 verseny-, és városi galambtól (Columba livia domestica), négy örvös galambtól (C. palumbus), 16 kacagó gerlétől (S. risoria) és három balkáni gerlétől (S. decaocto). A DNS-kivonást követően ezeket a mintákat molekuláris módszerekkel elemeztük a T. gallinae jelenlétére. A T. gallinae-t mind a négy vizsgált madárfajban kimutattuk. A versenygalambok körében szignifikánsan magasabb volt a fertőzöttség előfordulása (95%), mint a városi galambok esetében (33%). A többi columbiform madárfaj közül a PCR-pozitivitás aránya az örvös galambok esetében volt a legmagasabb (100%), magas volt szintén (94%) a kacagó gerlék közt, viszont alacsony a balkáni gerlék közt (33%). Egyes genotípusok előfordulása a gazdafajhoz és a mintavételi helyhez köthető. A klinikai tüneteket csak egy genotípussal tudtuk összefüggésbe hozni. A kimutatott T. gallinae genotípusok többsége nem gazdaspecifikus és nem okoz klinikai tüneteket. Legjobb tudomásunk szerint ez volt a T. gallinae genetikai diverzitásának első vizsgálata Magyarországon, Romániában és az egész délkelet-európai régióban. Összegzésként elmondható, hogy a fogságban tartott columbiform madarak esetében lényegesen magasabb volt a T. gallinae fertőzöttség aránya, mint a szabadon élő columbiform madaraknál.