Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
Felhívás
Meghívó 2022.
» Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2022. TDK » Szekciók

Szekciók

  • Alaptudományi előadások: Tolnay terem
  • Alkalmazott tudományi előadások: Aula
 
A tarsocruralis ízület kiteltségének vizsgálata és kezelése artroszkópos műtéten átesett lovakban
Dolan Jack Paraic V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Bodó Gábor

Absztrakt:

Az osteochondrosis (OC) az ízületi porc fejlődésének zavarával járó, lovakban igen fontos és gyakori megbetegedés. Egyik jellemző előfordulási helye a tarsocruralis ízület, amelyen belül több predilekciós pont is elkülöníthető. Ezek közül leggyakrabban a tibia distalis középső taraján (distal intermediate ridge of the tibia - DIRT) alakulnak ki elváltozások, gyakorisági sorrendben ezt követik a talus trochlea lateralis taraján, illetve a tibia medialis malleolus-án megfigyelhető léziók. A tarsocruralis ízületben előforduló osteochondrosis dissecans (OCD) legjellemzőbb klinikai tünete az ízületi kiteltség, sántaság megjelenése nélkül. Ezen léziók diagnosztizálása rutin radiológiai vizsgálattal történik, melynek során DPl, LM, DLPlMO és DMPlLO felvételek készítése ajánlott. A distalis tibia-n (DIRT) megjelenő elváltozások vizualizálásra a DMPlLO irányú felvétel a legalkalmasabb.

A vizsgálat fél éves időtartama alatt 33 ló érkezett az ÁTE lógyógyászati Tanszék és Klinikájára tarsocruralis ízületi artroszkópiára, melyek kora 10 hónap és 12 év között változott. A leggyakrabban előforduló fajta a magyar sportló volt. A preoperatív vizsgálatok 47 tarsocruralis ízületben 49 OCD elváltozást diagnosztizáltak, melyek közül 43 a distalis tibia-t, 4 a talus trochlea lateralis taraját és 2 a tibia medialis malleolus-át érintette.

A kutatásban rögzítettük a résztvevő lovak korát, nemét, fajtáját, a lézió elhelyezkedését, és a pre-, illetve posztoperatív időszakban előforduló ízületi kiteltség mértékét.

Az utókezelés során 2 hét boxnyugalom, illetve 2 hét kontrollált mozgatást követően a műtéten átesett lovak a 6-8. posztoperatív héten tértek vissza a munkába. Ebben az időszakban a beküldő állatorvos az utókezelési útmutató alapján intraarticularis kortikoszteroid- (triamcinolon-acetát) és intravénás hyaluronsav-kezelést alkalmazott a posztoperatív ízületi kiteltség mérséklése céljából.

A lovak posztoperatív állapotának felmérésére telefonos utánkövetést alkalmaztunk a tulajdonos és a beküldő állatorvos megkérdezésével.

A 33 vizsgálat lóból 26 (79%) tért vissza a műtét előtti szintű használatba. 24 (73%) ló kapott intravénás hyaluronsav-kezelést a posztoperatív időszakban, illetve ezek közül 22 esetében intraarticularis kortikoszteroid-kezelést is alkalmazott a beküldő állatorvos. Az utánkövetés során megkérdezettek 15 beteg (45%) esetében nem tapasztaltak ízületi kiteltséget a posztoperatív időszakban, míg 13 lónál (39%) kismértékű effúzió jelentkezett. Négy esetben (12%) a műtét előtt tapasztalt ízületi kiteltség nem változott a utánkövetés ideje alatt, míg egy ló esetében az effúzió mértéke növekedett az operációt követően.

A vizsgált minta eredményei alapján elmondható, hogy a tarsocruralis ízületben található OCD elváltozások gyógykezelésére alkalmazott artroszkópos műtéteknek pozitív hatása van a preoperatívan tapasztalt ízületi effúzió javulása, illetve a munkába való visszatérés és a későbbi sportteljesítmény szempontjából.



Előadások listája