Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Napjainkban a természetvédelem egyre nagyobb szerepet játszik a törvényhozásban is. Kiváló példa erre az idén áprilisban kiadott 136/2022. (IV. 7.) Kormányrendelet (a 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet módosítása), melynek értelmében Magyarországon kötelezővé vált a solymászmadarak genetikai azonosítása, vagyis az egyedek leszármazásának igazolására alkalmas, genetikai markereken alapuló laborvizsgálat eredményének benyújtása.

Jelen kutatás elsődleges célja tehát olyan genetikai markerkészletek összeállítása volt, mely lehetővé teszi a Magyarországon solymászatra engedélyezett madárfajok, vagyis héja (Accipter gentilis), karvaly (A. nisus), szirti sas (Aquila chrysaetos), Feldegg-sólyom (Falco biarmicus), északi sólyom (F. rusticolus) és vándorsólyom (F. peregrinus) egyedi azonosítását, szükség esetén az egyedek leszármazásának vizsgálatát. Továbbá a készletekkel genotipizált tenyészmadarak rokonsági viszonyainak felmérésére és az állományok beltenyésztettségének becslésére is lehetőség nyílik.

A készlet összeállításhoz mikroszatellita-markereket, másnéven STR-eket (Short Tandem Repeats – rövid tandem ismétlődések) használtunk. Az előzetes tesztekhez összesen 92 markert választottunk ki, ezekből 34 Falco-fajokra, 35 Aquila-fajokra és 23 Accipiter-fajokra specifikus. Minden markert legalább három és legfeljebb tizenkilenc azonos fajba tartozó egyed mintáján teszteltük, illetve a solymászatra engedélyezett fajok mellett további Magyarországon előforduló rokonfajok, például kerecsensólyom (F. cherrug), vörös vércse (F. tinnunculus) és kék vércse (F. vespertinus) egyedek mintáit is bevontuk.

A tesztek eredményeit gélelektroforézissel ellenőriztük, a pontos allélhosszokat kapilláris elektroforézis segítségével állapítottuk meg. A markerek kiválasztásánál figyelembe vettük az azonosított allélok számát és gyakoriságát, valamint a PI-értékeket (Probability of Identity – megegyezési valószínűség) is. Emellett, egyes esetekben a leszármazás megállapíthatóságát is teszteltük – erre azért volt lehetőség, mert szerepeltek bizonyítottan szülő-utód rokonságban álló egyedekből származó minták a tesztminták között.

A végső készletek 14 Falco-markerből, 11 Aquila-markerből, és 23 Accipiter-markerből állnak, amelyek a jelenlegi adataink alapján kellően nagy felbontással rendelkeznek az egyedek biztos elkülönítéséhez.