Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Élővírusos vakcinák előállításánál komoly kihívást jelent, hogy a formulációs eljárás során és a tárolási idő alatt a lehető legkisebb mértékben csökkenjen a fertőzőképes vírusok mennyisége. E célnak megfelelően a stabilitás fokozására alkalmas lehet az elektrosztatikus szálképzés (ES), egy innovatív nanotechnológiai módszer, amellyel hatóanyaghordozó nanoszálak állíthatók elő. A vírusok nanoszálakba építésével egy olyan, környezeti hatásoknak ellenálló mátrix készíthető, amely védelmet biztosít a befoglalt vírusok számára. Az eljárás költséghatékonyabb és kíméletesebb, mint a hagyományosan használt liofilizálás vagy porlasztva szárítás.

Kísérleteink során a BoHV-1 vírust MDBK; a TGEV vírust pedig ST/E62 sejttenyészeteken szaporítottuk fel. A megfelelő titert elérő vírusszuszpenziókat preparatív ultracentrifugálással koncentráltuk és tisztítottuk. A vírusokat egy előkísérlet során az ES-hez használt szálképző oldatokhoz kevertük, hogy kimutassuk azok potenciálisan inaktiváló hatását. A szálképzéséket nagysebességű, méretnövelt termelésre alkalmas electrospinning készülékkel (HSES) végeztük. A stabilitás elősegítésére segédanyagként mannitot és szacharózt használtunk. Az elkészült nanoszálakból a fertőzőképes vírusok mennyiségét véghigításos titrálással határoztuk meg, a vírusok szálakban lévő örökítőanyag-tartalmát qPCR technikával mértük, a kész nanoszálak morfológiáját pedig scanning electronmikroszkóppal (SEM) vizsgáltuk.

A szálképzések előtt végzett tolerancia teszt során azt tapasztaltuk, hogy a β-ciklodextrin alapanyag antivirális hatást fejt ki a burkos vírusokra. A PVPVA64 és a PVA-PEO biopolimereket azonban kompatibilisnek találtuk a vizsgált vírusokkal, így a szálképzésekhez ezeket az alapanyagokat használtuk. A kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a vírusok jobban megőrzik a fertőzőképességüket az ES és az azt követő tárolás során, ha fehérjetartalmú oldatot használunk reszuszpendálásukra, ha a szálakat 4°C-on tároljuk, és különösen ha szacharóz vagy mannit segédanyagot adunk a szálképző közeghez. Mind a BoHV-1, mind a TGEV esetén a vírustiterek előállítási folyamat általi közvetlen csökkenése 0,8-1,5 log10 közötti volt a megfelelő körülmények, illetve kombinációk beállítása után. A nanoszálak egy hónapos tárolása alatt a vírusok infektív titere csak kis mértékben csökkent (BoHV-1, mannit segédanyag használata mellett), vagy teljesen stabil maradt (TGEV).

Eredményeink alapján az ES alkalmas módszer vírusok szilárd formulációjára; az eljárás érzékeny lipidburkos vírusok számára is jól tolerálható. Megfelelő segédanyagok felhasználásával a vakcinagyártásban a liofilizálás és a porlasztva szárítás alternatívájaként kaphat szerepet. Nagy lehetőséget rejt a nagyüzemi állattartásban használt perorális, illetve aeroszolos tömegoltásoknál, valamint kedvezőtlen környezeti körülmények között (például meleg égövi országokban).