Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
Felhívás
Meghívó 2022.
» Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2022. TDK » Szekciók

Szekciók

  • Alaptudományi előadások: Tolnay terem
  • Alkalmazott tudományi előadások: Aula
 
Vírusok beépítése biopolimer alapú nanoszálakba
Gránitz Nóra V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Témavezető: Marosi András

Absztrakt:

Élővírusos vakcinák előállításánál komoly kihívást jelent, hogy a formulációs eljárás során és a tárolási idő alatt a lehető legkisebb mértékben csökkenjen a fertőzőképes vírusok mennyisége. E célnak megfelelően a stabilitás fokozására alkalmas lehet az elektrosztatikus szálképzés (ES), egy innovatív nanotechnológiai módszer, amellyel hatóanyaghordozó nanoszálak állíthatók elő. A vírusok nanoszálakba építésével egy olyan, környezeti hatásoknak ellenálló mátrix készíthető, amely védelmet biztosít a befoglalt vírusok számára. Az eljárás költséghatékonyabb és kíméletesebb, mint a hagyományosan használt liofilizálás vagy porlasztva szárítás.

Kísérleteink során a BoHV-1 vírust MDBK; a TGEV vírust pedig ST/E62 sejttenyészeteken szaporítottuk fel. A megfelelő titert elérő vírusszuszpenziókat preparatív ultracentrifugálással koncentráltuk és tisztítottuk. A vírusokat egy előkísérlet során az ES-hez használt szálképző oldatokhoz kevertük, hogy kimutassuk azok potenciálisan inaktiváló hatását. A szálképzéséket nagysebességű, méretnövelt termelésre alkalmas electrospinning készülékkel (HSES) végeztük. A stabilitás elősegítésére segédanyagként mannitot és szacharózt használtunk. Az elkészült nanoszálakból a fertőzőképes vírusok mennyiségét véghigításos titrálással határoztuk meg, a vírusok szálakban lévő örökítőanyag-tartalmát qPCR technikával mértük, a kész nanoszálak morfológiáját pedig scanning electronmikroszkóppal (SEM) vizsgáltuk.

A szálképzések előtt végzett tolerancia teszt során azt tapasztaltuk, hogy a β-ciklodextrin alapanyag antivirális hatást fejt ki a burkos vírusokra. A PVPVA64 és a PVA-PEO biopolimereket azonban kompatibilisnek találtuk a vizsgált vírusokkal, így a szálképzésekhez ezeket az alapanyagokat használtuk. A kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a vírusok jobban megőrzik a fertőzőképességüket az ES és az azt követő tárolás során, ha fehérjetartalmú oldatot használunk reszuszpendálásukra, ha a szálakat 4°C-on tároljuk, és különösen ha szacharóz vagy mannit segédanyagot adunk a szálképző közeghez. Mind a BoHV-1, mind a TGEV esetén a vírustiterek előállítási folyamat általi közvetlen csökkenése 0,8-1,5 log10 közötti volt a megfelelő körülmények, illetve kombinációk beállítása után. A nanoszálak egy hónapos tárolása alatt a vírusok infektív titere csak kis mértékben csökkent (BoHV-1, mannit segédanyag használata mellett), vagy teljesen stabil maradt (TGEV).

Eredményeink alapján az ES alkalmas módszer vírusok szilárd formulációjára; az eljárás érzékeny lipidburkos vírusok számára is jól tolerálható. Megfelelő segédanyagok felhasználásával a vakcinagyártásban a liofilizálás és a porlasztva szárítás alternatívájaként kaphat szerepet. Nagy lehetőséget rejt a nagyüzemi állattartásban használt perorális, illetve aeroszolos tömegoltásoknál, valamint kedvezőtlen környezeti körülmények között (például meleg égövi országokban).



Előadások listája