Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Az antibiotikumok túlzott és helytelen használata az elmúlt évek során jelentősen megnövelte az antibiotikum-rezisztencia előfordulásának gyakoriságát. A rezisztencia kialakulása a kezelés kudarcához vezethet, és nagy kockázatot jelent mind az emberi, mind az állati egészségre nézve. Az állatok és az emberek egészsége szorosa összefügg, többek között a zoonotikus kórokozók, mint az Escherichia coli (E. coli) és a Salmonella enterica (S. enterica) állatokról emberre történő átvitelének lehetősége miatt, amely jelentős egészségügyi kockázatot jelent. Az "Egy egészség" koncepció irányelveinek figyelembevételével mind a rezisztencia kialakulása, mind a zoonózisok terjedésének veszélye jelentősen csökkenthető.

A koncepció szerint a potenciális egészségügyi kockázatok leküzdése érdekében a humán- és az állatgyógyászatnak együtt kell működnie a veszélyek előrejelzésében, megelőzésében, felderítésében és leküzdésében, ideértve az antibiotikum-rezisztencia csökkentésére és optimalizálására irányuló gyakorlati megoldások keresését. Az ilyen lehetséges megoldások közé tartozik a potenciális antibiotikum-alternatívák felderítése, ami kulcsfontosságú az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben. A lehetséges alternatívák, mint pl. a flavonoidok csoportjába tartozó luteolin megfelelő helyettesítőt jelenthetnek. A flavonoidok másodlagos növényi anyagcseretermékek, amelyek jótékony tulajdonságokkal rendelkeznek, többek között antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatásuk is igazolt.

Vizsgálatunk célja a luteolin védőhatásának tanulmányozása volt in vitro sertés bélhámsejt (IPEC-J2) modellen. A sejteket E. coli-val vagy S. enterica ser. Typhimurium-mal kezeltük, önmagukban, illetve luteolinnal (25 vagy 50 µg/ml) kombinálva. A luteolin adagolását három különböző módon hajtottuk végre, összehasonlítva az elő-, a párhuzamos és az utókezelés hatékonyságát. Ezután meghatároztuk az intracelluláris reaktív oxigénszármazékok (IC ROS) mennyiségét 2',7' diklór-dihidro-fluoreszcein-diacetát (DCFH-DA) reagenssel. A gyulladásos interleukin-6 (IL-6) és interleukin-8 (IL-8) szinteket enzimhez kötött immunszorbens próbával (ELISA) határoztuk meg, a patogén adhézió gátlását pedig sorozathígítást és kioltást követően a telepek számának meghatározásával vizsgáltuk.

Kísérletünk eredményei azt mutatták, hogy a luteolin képes volt jelentősen csökkenteni az oxidatív stressz, illetve a gyulladásos markerek szintjét bélhámsejtekben. Nem volt azonban jelentős szerepe az E. coli és a S. Typhimurium tapadásának befolyásolásában a fent említett sejteken.

Eredményeink alapján a luteolin alternatívát jelenthet sertések fertőző bélbetegségeinek megelőzésében és kezelésében, de ennek alátámasztására további vizsgálatokra van szükség, mind in vivo, mind in vitro.