Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Az állati termékek nagyüzemi előállítása dinamikusan fejlődik az egyre növekvő piaci igények kielégítése céljából. Az ágazatok közül a baromfi ágazat képes a legrugalmasabban alkalmazkodni a piaci változásokhoz. A hatékony nagyüzemi termelést lehetővé teszi a baromfik kedvező szaporodásbiológiai tulajdonsága, valamint az ágazaton belüli szektorok kialakítása. Elkülönül a hús- és a tojástermelés, valamint a tenyészállat előállítás a végtermék előállítástól.

A keltetés folyamata is alkalmazkodik a megnőtt piaci igényekhez, melynek kielégítése csak automatizációval lehetséges. Azonban fontos megjegyezni, hogy a mesterséges, automatizált rendszerek ellenére a keltetés egy biológiai folyamat marad. A folyamat megértése és a szükséges körülmények biztosítása a mai napig elengedhetetlen az egészséges, jó minőségű naposcsibe előállításhoz.

Jelen dolgozat a broilercsirke ágazaton belül, a tenyészvonalon vizsgálja a szaporodásbiológiai szempontokat, azon belül a keltetés folyamatát, annak befolyásoló tényezőit. A vizsgálat során Cobb 500 anyavonali broiler nagyszülőpár állományok 2021-es kelési eredményeit elemeztük. Az állományokat két csoportra osztottuk korosztály szerint: az első csoport 32-46 hetes korú, míg a második 46-62 hetes kor feletti. Összesen 31 kelési nap adatait dolgoztuk fel. A kelések Magyarországon, 100 % magyar tulajdonban lévő keltetőben Petersime keltetőgépekben zajlottak. A tenyésztojások német nagyszülőpár állományoktól és a két saját telephelyen tartott nagyszülőpár állományoktól származtak.

A kelések során összehasonlítottuk a becsült kelési %-ot a tényleges kelési %-kal. Vizsgáltuk a nagyszülőpár állomány korának és a tenyésztojások tárolási idejének összefüggését a tényleges kelési %-kal, valamint a lámpázás kori és a kelési kiesésekkel. A lámpázás alkalmával kieső veszteség a terméketlen tojásokat és a korai embrióelhalást foglalja magába, míg a késői kiesést a befulladt tojások adják.

Vizsgálataink során az alábbi megfigyeléseket állapítottuk meg: A nagyszülőpár állomány korának emelkedésével a tényleges kelési % csökkent (P < 0.05). A tárolási idő hossza nem volt szignifikáns hatással a kelési %-ra (P > 0.05). A lámpázás kori kiesések a nagyszülőpár állomány korának emelkedésével nőttek (P < 0.05), míg a tárolási idő hossza nem volt rá hatással (P > 0.05). A kelési kiesések nem mutattak összefüggést a nagyszülőpár állomány korával (P > 0.05), de a tárolási idő hosszának emelkedésével a számuk nőtt (P < 0.05).

Összefoglalva a korcsoportok szerinti összehasonlításkor kijelenthető, hogy a becsült kelési % az idősebb állományok esetén pontosabb volt (P < 0.05). A tényleges kelési % a fiatalabb állományok esetén nagyobb volt az idősebb állományokhoz képest (P < 0.05). A lámpázás kori veszteségek az idősebb állományok esetében nagyobbak voltak (P < 0.05), míg a kelési kiesés esetén nem volt különbség a két korcsoport között (P > 0.05).