|
||||
Home
» Archívum
» 2022. TDK
» Szekciók
Szekciók
Valkovszki Vivien VI. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék Témavezetők: Dr. Kiss Dávid Sándor, Dr. Zsarnovszky Attila Kutatásunk során célunk az endokrin diszruptorok (ED) okozta sejtszintű morfológiai elváltozások vizsgálata volt in vivo egér modellen. Az ED-k olyan hormonális jelátviteli utakat képesek már igen kis mennyiségben is módosítani, amelyek meghatározzák a fejlődési, a reproduktív, az energiaháztartással, valamint a stressztűréssel kapcsolatos folyamatokat, tehát a homeosztázist sejtszinten befolyásolják. Korábbi kutatások már kimutatták a biszfenol-A, zearalenon és az arzén direkt celluláris hatását, mint például az oxidatív stressz, mitokondriális DNS károsodás, apoptózis, membránpotenciál-csökkenés indukálását, az azonban mindmáig tisztázatlan, hogy ezen ED-k akut formában is képesek-e kiváltani mitokondriális károsodást, és különös tekintettel, hogy ez megmutatkozik-e ultrastrukturális szinten, az energiaháztartás és ezzel a homeosztázis szabályozásban fontos szerepet játszó hypothalamicus melanocortin rendszer neuronjaiban, amelyek az e helyen módosult szerkezetű vér-agy gát miatt közvetlen ki vannak téve az ED-k hatásának. Kísérletünk során a fent nevezett ED-ket egyszeri intraperitoneális injektálással juttattuk a mindkét nembe tartozó juvenilis egerekbe, három különböző dózisban (40 µg, 5 mg és 10 mg). A kezelést követően 6 órával került sor a mintavételezésre, a hypothalamus kiemelésére. A melanocortin rendszer jellemző sejtjeit, az AgRP és a POMC neuronokat immunhisztokémiai eljárással jelöltük és transzmissziós elektronmikroszkópiával vizsgáltuk. A vizsgált morfológiai paraméterek a következők voltak: mitokondriumok átlagos területe (nm2), átlagszáma (db), crista aránya a mitokondrium területéhez képest (%), mitokondrium-endoplazmatikus retikulum kapcsolatok száma (db), ezek közti átlagtávolság (nm), egymással szorosan érintkező, illetve fuzionált mitokondrium-endoplazmatikus retikulum előfordulása. Az eredményekből leszűrhető az ED mitokondriumokra kifejtett hatása minden vizsgált paraméteren. A mitokondriumok átlagterületében egy növekedés, számukban megfogyatkozás, a cristák arányában szintén növekedés figyelhető meg, továbbá az endoplazmatikus retikulummal való kapcsolatok számának csökkenése és a köztük lévő távolság növekedése látható. Az AgRP és POMC neuroncsoportokban, illetve az egyes hatóanyagokban és különböző dózisaikban fellépő különbségek is prezentálásra kerültek. Az ED-k okozta ultrastrukturális változások kulcsfontosságúak azok hatásmechanizmusában, a kutatás alapján kijelenthetjük, hogy a sejtszintű folyamatok, azon belül is a mitokondriális morfofunkció különösen meghatározó tényező a későbbiekben, és alapjaiban befolyásolja a sejtszintű energiaháztartást, fehérjemetabolizmust, a neuronok közti megfelelő jelátvitelt, mindezek által pedig a szervezet egészére hatással van. Előadások listája |