Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Napjainkban jelentős aggodalomra ad okot az antimikrobiális rezisztencia (AMR) egyre nagyobb mértékű terjedése, mely számos kutatást ösztönöz olyan alternatív gyógyszerek fejlesztésére, melyek hatékonyan használhatóak a bakteriális fertőzések, valamint az általuk okozott gyulladásos kórképek kezelésére. A szarvasmarha neutrofil sejtjeiben termelődő antimikrobiális peptid (AMP), a baktenecin származékaként az Innate Defense Regulator-1002 (IDR-1002) erőteljes immunmodulátor hatása révén ígéretes jelöltnek bizonyulhat erre a célra.

Munkánk során az IDR-1002 immunmodulátor és antioxidáns hatását tanulmányoztuk csirke eredetű májsejt - nem-parenchimális sejt ko-kultúrákon lipoteikólsav (LTA) keltette gyulladás jelenlétében. Az LTA-t 50 µg/ml koncentrációban adtuk a sejttenyészetekhez, majd az LTA-tartalmú tápfolyadékot 10, 30, 90 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 oldattal egészítettük ki. Az IDR-1002 hatását az előbb említett koncentrációkban az LTA-mentes tenyészeteken is vizsgáltuk, majd a sejteket a kiegészített tápfolyadékkal 24 órán keresztül inkubáltuk. A sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 teszttel, a membránkárosodás mértékét pedig a laktátdehidrogenáz (LDH) enzim aktivitásának mérésével vizsgáltuk. Az immunmodulátor hatást az interleukin (IL)-6 és interleukin (IL)-8 koncentrációjának meghatározásával, az oxidatív stressz mértékét pedig az extracelluláris hidrogén-peroxid szint mérésével állapítottuk meg.

Eredményeink alapján látható, hogy a magas (90 µg/ml) koncentrációjú IDR-1002 kezelést követően szignifikánsan emelkedett a sejtek metabolikus aktivitása, míg más esetben nem volt kimutatható eltérés. Az LTA-val és a 90 µg/ml koncentrációjú IDR-1002-vel történő kiegészítés szignifikánsan növelte a tápfolyadék LDH enzimaktivitását az abszolút kontrollhoz, illetve a csak LTA-t tartalmazó kontrollhoz viszonyítva. Az IDR-1002 mindhárom koncentrációban alkalmazva szignifikánsan csökkentette az IL-6 termelést az LTA mentes kontrollhoz képest, valamint mérsékelte az LTA által indukált IL-6, illetve IL-8 termelést egyaránt. A sejtek H2O2-termelése szignifikánsan csökkent a 30 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 alkalmazását követően, ezen kívül az LTA által kiváltott jelentős H2O2 kibocsátást a peptid mindhárom koncentrációja sikeresen mérsékelte.

Összességében megállapíthatjuk, hogy bár az IDR-1002 magas koncentrációjának alkalmazása esetében nőhet a membránkárosodás esélye, ugyanakkor a sejtek metabolikus aktivitása nem mutatott csökkenést, ezáltal a peptid nem tekinthető citotoxikusnak. Ezzel együtt az AMP kezelés mérsékelte az LTA által kiváltott gyulladásos citokinek termelését, illetve kedvező irányba befolyásolta a sejtek oxidatív státuszát, így megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált AMP ígéretes jelöltnek bizonyul a gyulladásos folyamatokkal járó bakteriális fertőzések jövőbeli terápiájára.