Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Minthogy az ellést megelőző időszak tartási körülményei nagymértékben befolyásolják az ellés lefolyását, ezért vizsgálataimat egy hazai Holstein-fríz tehenészetben végeztem, ahol ~1200 fejőstehenet tartanak mélyalmos istállókban. A vemhes üszők és tehenek kb. 28 nappal az ellés előtt kerülnek át a szintén mélyalmos ellető istállóba, ahonnan az új tartástechnológia szerint a várható ellés előtt három nappal 4-5 fős karámokba kerültek, hogy az ellés elkezdődését az elletőmesterek időben észrevegyék és szükség esetén szülészeti segélynyújtást végezzenek. A vizsgálat során 2021. szeptembere és 2022. májusa közötti időszakban mintegy 876 ellés lefolyását követtük nyomon. A vizsgált paraméterek a következők voltak: a borjak átlagos testtömege, a nehézellések előfordulása, a halvaszületések és a magzatburok-visszamaradások (MBV) száma. Nehézellésnek tekintettük azokat az eseteket, amikor a szülészeti segélynyújtást legfeljebb egy (S2), két (S3), ill. három ember segítségével végezték, vagy elletőkészüléket vettek igénybe (S4). Az S1-es kategóriába tartoznak azok az esetek, amelyeknél az ellés segélynyújtás nélkül zajlott le, ez 70,1%-ban fordult elő. A borjak 1,3%-a született halva, és a tehenek 7%-nál MBV-t állapítottak meg. Az ebben a csoportban született borjak átlagos testtömege 40,3 kg volt. Az ellések 25,6%-ánál egy ember segédkezett (S2 kategória), a halva született borjak aránya ezekben az esetekben 3% volt. Az ebbe a csoportba tartozó tehenek 4,8%-nál volt MBV megfigyelhető, és a borjak átlagos testtömege 41,4 kg volt. Az S3-as esetek az ellések kb. 2%-át jelentették és a borjak 0,3%-a született halva. A tehenek 0,4%-át kezelték MBV-sal az ellés után, a borjak átlagos testtömege 40,5 kg volt. Az S4 kategóriába sorolható esetek száma mindösszesen az ellések 0,2%-a volt, és az abból származó borjaknak is csupán 0,1% született halva. Ebben a kategóriában nem volt olyan tehén, amelyiknél MBV-t diagnosztizáltak volna, a borjak átlagos testtömege pedig 52 kg volt. A nemzetközi szakirodalmi, valamint az ugyanabban a gazdaságban végzett korábbi vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a halvaszületések és a magzatburok-visszamaradások aránya kedvezően alakult, így egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy az újonnan kialakított tartástechnológia jelentősen hozzájárult a korábbi veszteségek mérsékléséhez.