Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
Felhívás
Meghívó 2022.
» Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2022. TDK » Szekciók

Szekciók

  • Alaptudományi előadások: Tolnay terem
  • Alkalmazott tudományi előadások: Aula
 
Az ellés lefolyásának ellenőrzése egy nagyüzemi Holstein-fríz tehenészetben, különös tekintettel a halvaszületések előfordulására
Szücs Gabriella VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Szenci Ottó

Absztrakt:

Minthogy az ellést megelőző időszak tartási körülményei nagymértékben befolyásolják az ellés lefolyását, ezért vizsgálataimat egy hazai Holstein-fríz tehenészetben végeztem, ahol ~1200 fejőstehenet tartanak mélyalmos istállókban. A vemhes üszők és tehenek kb. 28 nappal az ellés előtt kerülnek át a szintén mélyalmos ellető istállóba, ahonnan az új tartástechnológia szerint a várható ellés előtt három nappal 4-5 fős karámokba kerültek, hogy az ellés elkezdődését az elletőmesterek időben észrevegyék és szükség esetén szülészeti segélynyújtást végezzenek. A vizsgálat során 2021. szeptembere és 2022. májusa közötti időszakban mintegy 876 ellés lefolyását követtük nyomon. A vizsgált paraméterek a következők voltak: a borjak átlagos testtömege, a nehézellések előfordulása, a halvaszületések és a magzatburok-visszamaradások (MBV) száma. Nehézellésnek tekintettük azokat az eseteket, amikor a szülészeti segélynyújtást legfeljebb egy (S2), két (S3), ill. három ember segítségével végezték, vagy elletőkészüléket vettek igénybe (S4). Az S1-es kategóriába tartoznak azok az esetek, amelyeknél az ellés segélynyújtás nélkül zajlott le, ez 70,1%-ban fordult elő. A borjak 1,3%-a született halva, és a tehenek 7%-nál MBV-t állapítottak meg. Az ebben a csoportban született borjak átlagos testtömege 40,3 kg volt. Az ellések 25,6%-ánál egy ember segédkezett (S2 kategória), a halva született borjak aránya ezekben az esetekben 3% volt. Az ebbe a csoportba tartozó tehenek 4,8%-nál volt MBV megfigyelhető, és a borjak átlagos testtömege 41,4 kg volt. Az S3-as esetek az ellések kb. 2%-át jelentették és a borjak 0,3%-a született halva. A tehenek 0,4%-át kezelték MBV-sal az ellés után, a borjak átlagos testtömege 40,5 kg volt. Az S4 kategóriába sorolható esetek száma mindösszesen az ellések 0,2%-a volt, és az abból származó borjaknak is csupán 0,1% született halva. Ebben a kategóriában nem volt olyan tehén, amelyiknél MBV-t diagnosztizáltak volna, a borjak átlagos testtömege pedig 52 kg volt. A nemzetközi szakirodalmi, valamint az ugyanabban a gazdaságban végzett korábbi vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a halvaszületések és a magzatburok-visszamaradások aránya kedvezően alakult, így egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy az újonnan kialakított tartástechnológia jelentősen hozzájárult a korábbi veszteségek mérsékléséhez.



Előadások listája