Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

A kísérlet során a kakas ivarú pulykák agresszív magatartásformáinak kialakulásában potenciálisan szerepet játszó környezeti tényezők kerültek vizsgálatra. A nagyüzemi pulykatartás régóta fennálló problémája a sérülést (akár elhullást is) okozó csipkedés (injourious pecking), amely állatjóléti problémát és anyagi veszteséget is jelent a nagylétszámú baromfitenyésztésben. Az agresszív magatartásformák okozta stresszfaktorok által kiváltott sejtes immunváltozásokat elemeztük áramlási citométer segítségével, továbbá az állatjóléti indikátorok vizsgálatát is elvégeztük az AWIN Welfare assessment protocol for Turkeys (2015) c. kiadvány alapján. A kutatás célja az intenzív tartásmódú pulykák agresszív viselkedési kórképeinek kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezők pontosabb vizsgálata, körül határolása volt.

Egy kontroll csoport (4.), egy emelt állománysűrűségű csoport (3,5 madár/m2), egy megnövelt teremhőmérsékletű csoport (a tartástechnológiai ajánlásokhoz képest 10%-kal) és egy emelt fényintenzitású (100 lux) kísérleti csoport került kialakításra. Öt alkalommal történt vérvétel a kísérleti csoportokból, valamint hetente az állatjóléti indikátorok vizsgálata is elvégezésre került. A 3. és 4. mintavétel során a módosított paraméterű csoportokban a limfociták átlagértékei alacsonyabbnak bizonyultak a kontrollcsoporthoz képest, feltehetően a stressz hatására termelődő kortikoszteron miatt. A megnövelt fényerősségű (1.) és teremhőmérsékletű (2.) csoport limfocita átlagai szignifikáns különbséget mutattak a kontrollcsoporthoz (4.) képest . Az MHCII mérései esetében a megnövelt fényerősségű (1.) csoport átlaga szignifikánsan különbözött a kontrollcsoport (4.) átlagától. A 4. mintavétel során a kontrollcsoport (4.) átlaga szignifikánsan különbözik mindhárom másik csoport átlagától, míg azok között nincs jelentős eltérés. Az MHCII értékek eltérései az egyes csoportokban rámutathatnak a humorális immunitás, stressz hatására bekövetkező változásaira. Az állatjóléti vizsgálati adatok alapján, a sérülésekhez kapcsolódó indikátorok tekintetében megállapítható, hogy a megnövelt állománysűrűségű csoport (3.) szignifikánsan rosszabb értékeket mutat az állatok viselkedését és agresszióhoz köthető sérüléseit tömörítő faktor esetében mind a kontroll, mind a másik két csoporthoz képest, amelyek között viszont nincs szignifikáns eltérés. A 3. teremben az állatjóléti indikátorok és a limfocita szám csökkenésben is megmutatkozik az agresszió okozta stressz. Az immunológiai vizsgálati eredmények alapján az 1. és 2. teremben is megfigyelhető a stressz és agresszió okozta limfocita szám csökkenés.

Végezetül elmondható, hogy a mérések során minden kísérleti csoport esetében mutatkoztak szignifikáns eltérések, mindhárom vizsgált paraméter - megemelt hőmérséklet, fényintenzitás, állománysűrűség - növelheti az agressziót.