Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Nagyüzemi baromfitartásban a fajtársnak sérülést okozó csipkedés (injurious pecking) jelentős gazdasági kárt okoz világszerte. Végtermék pulykaállományokban, főleg bak pulykák esetén ez a magatartásforma a gazdasági kiesés mellett komoly állatjóléti kérdéseket is felvet. Jelen kutatás célja ezen kórkép kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezők jobb megismerése volt. Ennek kapcsán a csipkedő viselkedésből adódó stressz állapot vizsgálata történt toll- és vérplazmaminták, illetve állatjóléti indikátorok elemzésének felhasználásával.

Négy kísérleti csoport került kialakításra, amelyek közül a negyedik csoport volt a kontroll. Az első teremben a fényintenzitás, a normál, technológiailag ajánlott, 40 lux helyett 100 lux, a második teremben pedig a teremhőmérséklet volt 10%-kal magasabb, a tartástechnológiai előírásoktól eltérve, a kísérlet teljes ideje alatt. A harmadik teremben az állománysűrűség a többi csoportra jellemző 2,5 madár/m2-rel szemben 3,5 madár/m2 volt. Az említett egy-egy módosításokon kívül a termek nem különböztek. A kísérleti madarakból négy-négy alkalommal történt toll-, illetve vérmintavétel. A mintákból kompetitív ELISA vizsgálattal történt a kortizol mennyiségi meghatározása. Ezenfelül a termekben az AWIN Welfare assessment protocol for Turkeys c. 2015-ös kiadványának „A" és "B” mellékleteiben szereplő adatok kerültek még rögzítésre.

Tollmintákból származó eredmények alapján az 1. és a 2. mintavételi időpontokban a 2. csoport kortizol-koncentrációinak átlaga szignifikánsan magasabb volt a másik három csoportéhoz képest. Vérplazma mintákból származó kortizol-koncentrációk esetén, a 2. mintavétel alkalmával, 2., illetve 3. csoportban találtunk szignifikáns emelkedést a kontrollhoz képest. Ezenkívül a 3. mintavétel alkalmával az 1. csoportban találtunk szignifikánsan magasabb értékeket a másik három terem átlagait összehasonlítva. Az állatjóléti vizsgálati protokoll alapján kapott értékek elemzésekor a 3. csoportnál szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk (alacsonyabb állatjóléti státusz) a társas viselkedéshez és agresszióhoz köthető sérüléseket tartalmazó faktor esetén a kontrollhoz és másik két csoporthoz képest is. A betegséghez és elhulláshoz köthető faktor kiértékelésekor szintén a 3. csoport értékei bizonyultak szignifikánsan magasabbnak a kontrollhoz és a 1. csoporthoz képest.

Összességében elmondható, hogy eltérő időpontokban mindhárom kísérleti csoportban mutatkoztak szignifikáns eltérések. Amíg toll- és vérplazmaminták eredményeit összevetve a 2. csoport esetén, addig a vérplazmamintákat és az AWIN protokollt összehasonlítva a 3. csoportban mutatkozott jelentősnek a stressz állapot és alacsonyabbnak az állatjóléti státusz. Előbbiek alapján feltételezhető, hogy az agresszív magatartásforma jelenléte, bizonyos mérések idején, ezen csoportokban nagy mértékű volt. Meg kell jegyezni azonban, hogy időlegesen az 1. csoportban is agresszívabbak voltak a madarak.