Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

Az európai őz (Capreolus capreolus) széles körben elterjedt, Magyarországon is nagy számban élő faj, amely számos esetben esik vadgázolás, orvvadászok által elkövetett illegális elejtés és trófeával való visszaélés áldozatává, illetve közlekedési balesetek okozójává, aminek bizonyítása sokszor csak genetikai módszerekkel lehetséges.

Mivel a hazánkban élő őzekről jelenleg csak korlátozott genetikai információ áll rendelkezésre, célunk egy szélesebb körű hazai feltérképezés volt a mitokondriális genom (mitogenom) kontroll régiójának segítségével. Vizsgáltuk emellett a hazai őzállomány genetikai kapcsolatát a többi európai populációéval, figyelembe véve a faj közeli rokonával, a szibériai őzzel (Capreolus pygargus) való introgresszióját. Felmértük továbbá a kontroll régió alkalmazhatóságát a populációk elkülönítésére és az egyedek régiókhoz való rendelésére, valamint az anyai vonalak kizárásos vizsgálatokra való alkalmasságát.

Kutatásunk során hivatásos vadászok által az ország több régiójából származó, szakszerűen elejtett őzekből vett szövetmintákat (n=43) használtunk fel. A kivont DNS-t a mitogenom kontroll régiójára tervezett primerpár segítségével polimeráz láncreakcióban sokszorosítottuk, tisztítottuk majd szekvenáltuk. A kapott szekvenciákat a referenciagenomra illesztettük és meghatároztuk az egyes minták haplotípusát.

A saját szekvenciáinkat kiegészítettük a GenBank-ból letöltött, más hazai területekről származó egyedek szekvenciáival (n=75), így összesen 38 haplotípust találtunk a hazai őzeknél. Ezek közül 13 új volt hazánkra nézve, illetve tíz még eddig le nem írt haplotípus. Eddigi eredményeink alapján az egyes haplotípusok több, egymástól távol eső populációban is előfordulnak. Így a kontroll régió alapján nem lehet a populációkat elkülöníteni − amit statisztikai módszerrel (F statisztika) is alátámasztottunk − és az egyedek geográfiai meghatározása sem lehetséges.

Ugyanakkor, mivel az anyai vonalak nagy diverzitást mutatnak, a kontroll régió vizsgálata alkalmas lehet kizárásra, ezáltal pedig bizonyos, igazságügyi szempontból is releváns kérdések megválaszolására. A kutatás folytatásaként tervezzük a hazai őzállomány autoszómás genetikai markerekkel (mikroszatelliták) történő felmérését, amely az egyedi szintű azonosítás mellett az állományok régiónként való megkülönböztetését is elősegítheti.