Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

A mai modern tyúktenyésztésben, a tenyész- és árutojás-termelő állományokat jellemzően csak egyetlen termelési ciklusban hasznosítják. Azonban a tyúkfaj ennél jóval hosszabb ideig képes tojástermelésre, ami vedlési időszakok közbeiktatásával érhető el. Gazdasági szempontból megfontolandó, hogy a tyúkállomány egy beruházási költséggel két ciklust termeljen. A vedletés a tenyészállományok gazdaságos tartásának egyik eszköze.

A madarak vedlése összetett és bonyolult élettani folyamat, amely nemcsak a tollazat váltását jelenti, hanem befolyásolja a neuroendokrin rendszert, a reproduktív szövetek szerkezetét és működését, valamint kihat a tojástermelésre.

A mesterséges vedletés a takarmány és ivóvíz időszakos megvonásán, illetve a megvilágítás idejének és intenzitásának markáns csökkentésén alapul. Ezek stresszt okoznak a tyúknak. Olyan hormonális változásokat idéz elő, amely megindítja és meggyorsítja a vedlést.

Vizsgáltuk, hogy két eltérő vedletési programra hogyan reagálnak és melyik eredményesebb a Cobb 500 anyavonali nagyszülőpár broiler tyúkállományok. Ezt két telepen 3, illetve 4 istállóban azonos körülmények között kísértük figyelemmel. 12 hétig tartott mindkét program, mely a tyúkok 53 hetes korában kezdődött.

A két vedletési program során 1. héten egységesen megvontuk a takarmányt, ellenben az itatási és a megvilágítási idő hosszában tértünk el. Az „A” programnál 2 szomjaztatási napot iktattunk be a 4 órás időtartamú, 5 lux fényerősségű állandó megvilágítás mellett. A „B” program esetében nem vontuk meg az ivóvizet, itt a megvilágítási és az itatási időt párhuzamosan csökkentettük, majd növeltük. A további hetekben közel azonos módon változtattuk az itatási és megvilágítási időt, annak erősségét és a takarmányadagot.

Eredményeink alapján az „A” programnál a takarmánymegvonás hetében kisebb volt a testtömegvesztés. A takarmányozás újrakezdése előtt célunk, hogy a tyúkok minimum 20 %-t veszítsenek a testtömegükből. Az „A” programban 8-13 % között, a „B”-ban 12-18 % között alakult a madarak testtömeg csökkenése. Mivel 7-10 napnál tovább nem vonható meg a takarmány, ezért megkezdtük a kis fejadaggal induló fokozatosan emelt etetést. Változó ütemben, de 1 istálló kivételével, bekövetkezett a 20 %-os testtömegvesztés a 3. hétre. A vedletés sikereként az állományok elhullási adatait határoztuk meg. Heti bontásban 1-6 % körül alakultak. A vedletés 12 hetére összesítve „A”-nál 22 %, míg „B”-nél 32% az elhullás.

Következtetésünk, hogy „A” vedletési program esetében lassabban indult meg a testtömegveszítés, kisebb stresszt okozott. Viszont „B” programmal egyezően a 3. hétre megtörtént a 20 %-os csökkenés. A mortalitási adatok alapján „B” programban magasabb volt az elhullás, tehát az „A” eredményesebbnek bizonyult.

Összefoglalva az „A” program jobb túlélési eredményeket mutatott, annak ellenére, hogy 2 nap vízmegvonást alkalmaztunk. Tehát a vízmegvonás megtartott világítási program mellett kíméletesebb stresszhatást okoz.