Szekciók

• Alaptudományi előadások: Tolnay terem
• Alkalmazott tudományi előadások: Aula

A súlyos, patológiás bradycardia olyan arrhythmia, amelyben a szívfrekvencia a normál referenciaérték alatt van. Ilyenkor megfelelő a vérnyomás, ami súlyos esetben gyengeséget és ájulást vagy akár hirtelen szívhalált is okozhat. Kutyákban a bradycardia gyakori kóros okai a sinuscsomó-diszfunkció és az AV-blokkok. Ezek az állapotok általában pacemaker beültetést igényelnek kezelésként. A pacemaker beültetés speciális szaktudást és költséges eszközöket igénylő műtét, a betegek gyakran idősek és ezért az állatok tulajdonosai nem minden esetben kérik ezt a beavatkozást. Mindez megteremti az igényét annak, hogy a bradyarrhythmiában szenvedő kutyáknak más alternatív, kevésbé költséges, gyógyszeres kezelést próbáljunk biztosítani.

A cilostazol egy olyan gyógyszer, amelyet eredetileg perifériás érbetegségben szenvedő embereknek szántak claudatiós tüneteik enyhítésére. A hatóanyag egy 3-as típusú foszfodiészteráz inhibitor, ahol a protein kináz-A mennyiségének növelésével gátolja a vérlemezke aggregátiot és tágítja az ereket. Mellékhatásként tachycardiát okoz. Egyes vizsgálatokban ígéretes hatást mutatott kóros bradycardiában szenvedő betegeknél, illetve kutyákban, ahol a gyógyszer alkalmazása növelte és stabilizálta a szívfrekvenciát. Annak ellenére, hogy a cilostazol számos humán vizsgálatban sikeres volt, nagyon kevés adat áll rendelkezésre (és csak egyedi esetekben) állatokon arra vonatkozóan, hogy az orális gyógyszeres kezelés helyettesítheti-e a pacemaker beültetés szükségességét, vagy mérsékelheti a tüneteket a bradycardia diagnózisa és a tervezett pacemaker beültetés közötti időszakban.

Az általunk végzett prospektív klinikai vizsgálatnak a célja a cilostazol biztonságosságának, tolerálhatóságának és klinikai hatásainak tanulmányozása szívbetegség miatt súlyosan bradycardiás kutyákon. Az ÁTE beteganyagából származó hat, 12-15 év közötti (átlag 14 év) kutyát vizsgáltunk cardialis eredetű bradycardiával összefüggő tünetekkel, mind a hatnál gyengeség jelei mutatkoztak, ezenkívül négy kutya időnk el is ájult. Három kutyánál sick sinus szindrómát, egy egyednél II-fokú Mobitz II-es és kettő kutyában III-fokú AV-blokkot diagnosztizáltunk EKG segítségével. A cilostazolt a pacemaker beültetés alternatív, gyógyszeres lehetőségeként mutattuk be a tulajdonosoknak, anélkül, hogy ismerték volna a teljes vagy hosszú távú hatást. A kutyák napi 10 mg/kg cilostazolt kaptak kétszer szájon át. A nyomon követés rendszeres kardiológiai vizsgálatok keretében történt. Az adatokat leíró statisztikák és Student-féle t-próba segítségével értékeltük ki. Minden kutya a szívfrekvencia növekedését mutatta a gyógyszer beadása után, ami átlagosan 62%-os szignifikáns növekedést jelent a kiindulási értékhez képest (p=0,03). Mellékhatásokat nem tapasztaltunk és az állatok tünetmentessé váltak. Az átlagos tünetmentes túlélés 14 hónap volt (5-22 hónap). Bár vizsgálati populációnk kicsi volt, jelen eredményeink alapján a cilostazol klinikailag hatékony, biztonságos és jól tolerálható AV-blokkban és sick sinus szindrómában szenvedő kutyáknál. Vizsgálatunk alapján a cilostazol gyógykezelési lehetőséget kínálhat a pacemaker beültetés helyettesítésére vagy a beültetésig történő klinikai stabilizációra.