Állatorvos szekciók

A mikroszatellita alapú egyedi azonosítás a különböző vadonélő állatfajok, köztük a szarvasfélék családján (Cervidae) belül is egyre elterjedtebbé válik, többek között a törvényszéki vizsgálatokban való alkalmazhatósága miatt. Ilyen esetek lehetnek például a vadorzás különböző formái, úgymint az illegális vadhús- és trófeakereskedelem, illetve a vadgázolással járó közúti balesetek. Az európai őzre (Capreolus capreolus) korábban már kifejlesztettek egy 12 tetramer szerkezetű mikroszatellita markerből álló készletet, amelyet sikeresen alkalmaztak a svájci populációkban egyedi azonostás céljából. Kutatásunk elsődleges célja ennek a tetramer mikroszatellitákból álló markerkészletnek a magyarországi őzpopulációkon való tesztelése volt, valamint ezen populációk genetikai diverzitásának felmérése és a genetikai profilok alapján a hazai populációs adatbázis kiépítésnek megkezdése.

Kutatásunk elvégzéséhez hivatásos vadászok által szakszerűen elejtett állatokból vett szőrös bőr vagy izom mintákat (n=45) gyűjtöttünk az ország három régiójából. A DNS kivonás és tisztítás után, a mikroszatellita régiókat polimeráz láncreakcióban sokszorosítottuk fel. A költséghatékony megoldás céljából az eredeti módszertől eltérően a primerek fluoreszcens jelölésére az ún. “farkazásos” technikát alkalmaztuk. A módszer technológiai korlátjai miatt a markereket azonban az eredeti multiplex reakció helyett mono- illetve diplex formában a sokszorosítottuk. Az amplifikációt követően a felszaporított DNS-szakaszok hosszát kapilláris elektroforézissel állapítottuk meg.

Bár a lokuszok közül egy marker (Capcap3.1) a jelentős melléktermékcsúcsok miatt nem adott értékelhető eredményt, a tesztelt 11 mikroszatellitából álló markerszett is megfelelőnek bizonyult a hazai őzek egyedi szintű azonosítására. A vizsgált markerek allélszámaik (NA=5-8) alapján polimorfnak bizonyultak, a megfigyelt heterozigozitás (Ho) 0,40-0,84 között, míg a várható heterozigozitás (He) 0,50-0,82 között változott az összes vizsgált egyedre nézve. A három vizsgált populáció genetikai diverzitása között nem találtunk jelentős eltérést. Az összes lókuszra számított PI (probability of identity, identitásvalószínűség) értékre 5,9×10ˆ(-11) eredményt kaptunk, ami az igazságügyi genetikai vizsgálatokban alkalmazott tesztek követelményrendszerének megfelel.

Eredményeink alapján a markerkészlet alkalmas a magyarországi őzek egyedi szintű azonosításához az értékelhető 11 marker adatai alapján is, azonban az eredeti készlet és multiplex PCR protokoll alkalmazása javasolt a „farkazásos” technika helyett.