Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

A baicalin és a dezoxinivalenol hatásának vizsgálata csirke eredetű háromdimenziós májsejttenyészeteken
Batta Laura Nóra IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezetők: Vörösházi Júlia, Dr. Mátis Gábor

Absztrakt:

A mikotoxinok gombák által termelt másodlagos anyagcseretermékek, melyek közül kiemelkedő fontosságúak az egyes Fusarium fajok által termelt trichotecén vázas mikotoxinok. Ezek egyik fontos képviselője a dezoxinivalenol (DON), melynek fő sejtszintű hatása a fehérjeszintézis gátlása, illetve reaktív oxigéngyökök (ROS) képződésének serkentésén keresztül oxidatív stressz kialakulását okozhatja, károsíthatja a sejtmembránok integritását, illetve gyulladásos folyamatok beindulásához vezethet. E tulajdonságai miatt lényeges olyan vegyületek kutatása, amelyekkel ezek a káros hatások kivédhetők. A baicalin (BAI) a bajkáli csucsóka (Scutellaria baicalensis) gyökeréből izolált flavonoid, melynek antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális és daganatellenes hatása régóta ismert.

TDK munkám során a DON gyulladásos válaszra gyakorolt, illetve a BAI ezzel szemben kifejtett protektív hatását vizsgáltuk csirke eredetű háromdimenziós (3D) májsejttenyészeteken, melyeket mágneses 3D bioprinting módszerrel hoztunk létre. A sejtkultúrákat kétféle DON (2 és 20 µg/ml), háromféle BAI (5, 15 és 45 µg/ml) koncentrációval, illetve ezek kombinációival kezeltük. A sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 (Cell-Counting Kit-8) teszttel határoztuk meg. A sejtkárosodás mértékének vizsgálatához a laktát-dehidrogenáz (LDH) enzim extracelluláris aktivitását mértük. A gyulladásos folyamatok nyomon követése céljából az interleukin-6 (IL-6), az interleukin-8 (IL-8) és az interferon-γ (IFN-γ) mennyiségét határoztuk meg csirke specifikus ELISA tesztek segítéségével.

A sejtek metabolikus aktivitását mindhárom BAI koncentráció növelte, míg a DON-nal való kezelés csökkentette a kontroll tenyészetekhez képest. Mindkét koncentrációjú DON-nal kezelt tenyészetek esetében mindhárom BAI növelte a sejtek életképességét. Az LDH aktivitását az összes alkalmazott BAI koncentráció csökkentette, míg a kisebb koncentrációjú DON növelte. Továbbá a magasabb DON-nal kezelt tenyészetek esetében a legmagasabb BAI csökkentette az LDH aktivitást. Az IL-6 szintje az alacsonyabb DON-kezelt sejtek esetében a legkisebb BAI koncentráció, míg a magasabb DON-nal kezelt tenyészetek esetében a két kisebb BAI kezelés hatására emelkedett . Az IL-8 koncentrációja az alacsonyabb DON-nal kezelt csoportokban a két kisebb BAI kezelés hatására növekedett.

A kezeletlen sejtekhez képest a legmagasabb BAI, míg a kisebb DON koncentráció esetében a középső és a legmagasabb BAI konccentráció csökkentette az IFN-γ mennyiségét. Ezzel szemben a magasabb koncentrációjú DON kezelés esetében a középső koncentrációjú BAI növelte az IFN-γ koncentrációját.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a DON negatív hatással volt a sejtekre, melyet bizonyos koncentrációban alkalmazva a BAI képes volt mérsékelni. Ezen hatásai miatt feltételezhető, hogy további, in vivo kísérletek elvégzése után a jövőben akár takarmánykiegészítőként is alkalmazható lehet gazdasági haszonállatainkban, javítva az állatok egészségi állapotát, ezáltal a termelést.



Előadások listája